Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)

V. A II. ötéves tervidőszak (1961-1965)

sütőipari- (dagasztó, kiflisodró, szitáló), húsipari- és cukrászipari gépeket gyártott volna, amelyek gyártása országos viszonylatban megoldatlan volt. Ráadásul - mint korábban láttuk - a járásban rendkívül alacsony volt az ipari ellátás és még nagy létszámú munkaerő nem volt lekötve, „biztosítva”. Tiszafüred esetében az I. ötéves tervidőszak során teljesen elmaradt a nagyszabású vegyipari program, amely a szintén meg nem valósult ásványolaj finomító és krakküzem mellé települt volna. Ezúttal csak „önmagában” egy vegyszergyár telepítésének lehetősége vetődött fel Háztartási Ipari Vegyszerek Gyára hivatalos névvel. A telepítés fő célja nagy tömegű vegyszer előállítása volt. A gyárban mintegy 200 főnyi, zömmel női munkavállalónak biztosítottak volna munkát. A gyár Tiszafüredre való telepítésének legfőbb indoka a vízellátás zavartalanságának biztosítása volt: az elégtelen vízellátás főként a vegyipar telepítésének vonalán okozott addig is országszerte gondokat.* 445

Ismét előkerült a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár bővítésének, fejlesztésének már csaknem egy évtizede húzódó megoldatlan ügye is. Továbbra is szerették volna a városból kitelepíteni a 19. század közepén épült gépgyárat, amely már régen kinőtte a helyét, területileg is elaprózott és korszerűtlen volt. A kitelepítéshez a szükséges, 15 ha nagyságú helyszín továbbra is adott volt a vasútállomásnál, a mezőtúri út mentén, a gyár átköltöztetését azonban korábban sem az új gyártelep hiánya akadályozta meg. Sokkal nagyobb fejtörésre adtak okot a magas költségek: 1952-es árszínvonalon az építési költségek mintegy 135 millió Ft-ra rúgtak, igaz, a gyár termelési értéke így évi 228 millió Ft-ra emelkedett volna. Az óriási összegű beruházás legfőbb indoka az a kényszerítő erő volt, amely a gazdasági tervezés legfelsőbb szintjéről nehezedett a mezőgépgyártásra: az összezsúfolt, korszerűtlen gyár immár nem tudott megfelelni az elvárt mennyiségi és minőségi fejlesztés követelményeinek. Az új gyár mintegy 200 fő új munkaerőnek biztosított volna kenyérkeresetet. A korábbi, 1955-ös II. ötéves terv javaslatában szerepelt először Jászapáti iparosítása: akkor egy magtisztító és magosztályozó üzem és egy nagyobb téglaüzem felépítését tervezték.446 A II. hároméves terv előkészítése során már csak előbbi szerepelt a tervek között447 (bár nem valósult meg), most, a II. ötéves terv előtt pedig ismét a téglagyár megépítését tartották szem előtt. A rendkívül kedvező alapanyag-adottságokkal

az ipari beruházásokkal kapcsolatos hajsza ismeretében - könnyen elképzelhető, hogy valamilyen szinten felmerült a „könnyűgépgyár” telepítése már 1950 és 1954 között is.

445 MNL OL M-KS. 288-25/1959/14. ő.e. 86. p.

446 Vö. MNL JNSZML XXXV. 39-1-45. ő.e. 105-108. p.

447 Vö. MNL JNSZML XXXV. 1-2-33-ő.e. 33-36. p.

203