Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
IV. A II. hároméves tervidőszak (1958-1960)
kai, 9.204.800 főről 9.961.000 főre növekedett. Ehhez képest Szolnok megye népességének növekedési üteme jóval mérsékeltebb, mindössze 2,6%-os volt: 450.403 főről 462.150 főre emelkedett a megye népességszáma, vagyis a tényleges szaporodás 11.747 fő volt. Hozzá kell azonban tenni, hogy a természetes szaporodás alapján (amely minden alföldi megyében, ezen belül elsősorban ÉK-en kiemelkedően magas értéket mutatott) a népesség jóval nagyobb mértékű, mintegy 45 ezer fős növekedéséről kellene beszélnünk, ha azt nem viszi el jelentős részben az elvándorlás. A szocialista időszak első évtizedében az iparilag fejletlen megyékből való elvándorlást nagyrészt még ellensúlyozta a természetes szaporodás: ez alól kivételt jelentett Csongrád, Békés, Bács-Kiskun, Tolna és Vas megye, ahol a népesség tényleges fogyása következett be. Szolnok város lakossága a két szocialista terv ipartelepítéseinek hatására dinamikusan növekedett, így 37.496 helyett immár 48.659 lakosa volt a városnak, ami a korábbi 8,3% helyett már 10,5%-át tette ki a megye összlakosságának (Szolnok népességnövekedése jóval magasabb az országos átlagnál: 29,8%-os értéket tett ki). A megyében a jelentős szolnoki népességnövekedés mellett a többi város stagnáló vagy csökkenő népességet mutatott. A megye egyetlen számottevő népességvonzó centruma a megyeszékhely volt, így a többnyire fejletlen iparú városok végül nem tudták elszívni a mezőgazdasági népességtöbbletet. Szolnok megye elhelyezkedni nem tudó munkaerőfeleslege elsősorban Budapest felé vette az irányt, hiszen ekkora tömegnek még Szolnokon sem lett volna elegendő munkaalkalom.418 A szocialista tervgazdálkodás első évtizedében a magyar városok közül a legnagyobb növekedést kétségkívül Budapest mutatta fel, amely 309 ezer fővel gyarapodott (jórészt vándorlási nyereség következtében, a vidéki területek rovására és az 1956-os forradalmat követő közel 100 ezres kivándorlás ellenére), ezenkívül pedig több mint 139 ezren ingáztak a fővárosba. De 66 ezer fővel többen laktak Miskolcon is, miközben a szocialista iparvárosok lakossága a többszörösére növekedett. Tömegméretű vándorlás zajlott le ezekben az években az agrárkörzetekből az ipari tengely városai felé, miközben a falusi lakosság vándorlási egyenlege közel félmilliós veszteséget mutatott.419 418 Az 1960. évi népszámlálás adatai; PÁL Á. 1980. 45-46. p. Megjegyzés: arra vonatkozóan, hogy a téeszesítési kampány során „felszabaduló” és a megyében elhelyezkedni nem tudó munkaerő okozott-e bárminemű feszültséget a hétköznapi életben, nem találtunk adatokat. Valószínűsíthető, hogy az emberek döntő többsége ekkorra már beletörődött a megváltoztathatatlanba (1956 után vagyunk) és próbált alkalmazkodni az új viszonyokhoz, még ha az költözéssel vagy ingázással járt is. 419 BARTA Gy . 2002. 39. p. 188
