Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)

I. Előzmények

önálló kisiparosként, illetve középipari üzemekben 1930-ban 593 fő dolgozott főként a ruházati iparban, az élelmiszeriparban, a feldolgozó iparban, illetve a vas- és fémiparban. A II. világháború háborús konjunktúrája fellendítette az ipart: ekkor több kisipari üzem is gyárjelleget öltött, így a Norma Cipőgyár, a Budai-féle cipőüzem, a Tésztagyár, valamint asztalosipari műhelyek és sütőüzemek.12

A megye másik jelentősebb ipari gócpontja Martfű községben alakult ki, amikor 1940-ben a korábbi csehszlovák BATA Cipőgyár engedélyt kapott ide egy korszerű nagyüzem létesítése céljából. Az építkezés 1942-ben indult meg a Tiszaföldvár-Martfű vasútállomás mellett, Szolnoktól mintegy 30 km-re, lakatlan területen, „zöldmezős beruházásként”. A CIKTA (TISZA) Cipőgyár első részlegét 1943-ban helyezték üzembe. A gyár mellé munkásszállás és lakótelep is épült. Martfű ipara a későbbiekben fékezően hatott Szolnok ipari fejlődésére. A két település összenövéséhez az új gyár túl messze volt, Martfű várossá fejlődéséhez pedig túl közel esett Szolnok.13 Az 1890-es évektől a településen egy téglagyár is működött.14

A megye többi településén a két világháború közötti időszakban egyéb, országos jelentőségű iparról nem beszélhetünk, inkább csak olyan, a mezőgazdasági jellegű vidékekre jellemző ipart találni, mint a gőz- és villanymalmok, szeszfőzdék vagy a többfelé megtelepedő téglagyárak (sőt, Kunhegyesen tégla- és cserépgyár működött). Akadt néhány üdítő kivétel is: ilyen volt a Törökszentmiklóson működő, 1848-ban alapított Lábassy-féle ekegyár (ahol ekkor már 60 dolgozót foglalkoztattak), a jászberényi Dohánybeváltó vagy Mezőtúr városának két kisebb gyára, a szőnyegszövőgyár és a pamutszövőgyár (24 és 47 dolgozó). Szintén a kivételek közé sorolandó Jászárokszállás is, ahol a hímző- és szőnyegszövő kisiparosok tevékenysége volt jelentős: itt a ’30-as években pl. a helyi munkanélküli férfiakat is a szőnyegszövésben alkalmazták. Ekkoriban a település lakosságának több mint fele élt kisiparból, ennek ellenére a község központi szerepkörei ugyanolyan kialakulatlanok maradtak, mint hasonló alföldi társaié. Itt-ott előfordult még áramelosztó telep, nyomda vagy kisipari jellegű népművészeti kézműipar (pl. Mezőtúr), mindezek ellenére Jász-Nagykun-Szolnok vármegye iparilag az ország legkevésbé fejlett területeihez tartozott.15

12 PÁL Á. 1980. 16-17. p.

13 Uo. 17. p.

14 Simon B. 1992. 398. p.

15 Simon B. 1992.; BELÉNYI Gy. 1996. 48. p.

14