Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)

IV. A II. hároméves tervidőszak (1958-1960)

Országszerte komoly gondok adódtak viszont az ipar termelékenységével kapcsolatban, amelyet az MSZMP gazdasági vezetőinek egy része már felismert. 1958 végén Kiss Árpád, az OT elnöke egy politikai bizottsági ülésen ezzel kapcsolatban rámutatott: sok esetben hiába dolgozik sokat és jól a magyar munkás, nem kelhet versenyre a nyugati országokkal, mert „kint tízszer többet érnek el a technikai fejlesztéssel, mint a mi munkásaink a nagy erőfeszítésekkel. ”m

A tervidőszak eredményeinek részletesebb iparágankénti vizsgálatakor kiderül, hogy jórészt a terv teljesítéséről, illetve túlteljesítéséről beszélhetünk, de néhány iparág esetében elmaradás mutatkozott. Utóbbiak közé sorolható a villamosenergia ipar, ahol az előirányzott 416 MW kapacitású erőműépítkezésből 279 MW készült el. Átadták a tiszapalkonyai és a tiszaiöki erőművet, de csak részben készült el a Pécs II. és az Ajka II. erőmű. A kiemelt iparágak együttes részesedése végül nem érte el a tervezettet, ezen belül főként a Diesel-gyártás maradt el a tervektől: utóbbi okaként a gyártórészlegek szétforgácsoltságát, a „minden áron való importcsökkentést”,397 398 valamint a Ganz és a MÁVAG kellő előkészítés nélküli egyesítését jelölték meg. Az ipar másik, gyorsan bővülő pólusának élén a vegyipar állt, amely a tervidőszak során megnőtt jelentőségű műtrágyák és növényvédőszerek gyártásában fejlődött jelentősen, de lényegesen nőtt a gyógyszeripar termelése is. Megkezdte működését a Borsodi Vegyi Kombinát (BVK), bővítették a Péti Nitrogénműveket, a TVM-en belül pedig új műtrágyagyár és új szuperfoszfát üzem építése kezdődött el. Utóbbi tervezett kapacitása meghaladta a korábbi együttes szuperfoszfát kapacitásokat is.

397 BELÉNYI Gy. 2009. 67. p.

Berend T. Iván szerint a teljes 1950-es évtized és az 1960-as évek első fele is az ún. „importpótló iparosítás” jegyében telt el Magyarországon. Az „importpótló iparosítás” időszakát a szerző két részre osztotta: az első szakasz még az I. világháborút követően bontakozott ki, a második szakasz pedig a szocialista tervgazdálkodással vette kezdetét. A második szakasz során Magyarország egyfajta bűvös körbe került, amelybe az importpótló iparosítás fejlesztési iránya, egyre növekvő energia- és nyersanyagigénye vitte az országot és amely időről időre arra kényszerítette a gazdaságpolitikát, hogy a körforgás öncélúságát erősítő módon, ennek az igénynek rendelje alá a gazdaság más területeit. Tehát a legfőbb gazdasági érték az import hazai termeléssel történő pótlása maradt, miközben az exportorientált húzóágazatok gyengék maradtak. Forrás: BEREND T. Iván: Gazdasági kiútkeresés 1956-1965. Nemzet és Emlékezet. Magvető Kiadó, Bp., 1983. 395-400. p.

178