Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
IV. A II. hároméves tervidőszak (1958-1960)
A II. hároméves tervidőszak során az ipar népgazdasági jelentősége tovább növekedett. Részesedése a nemzeti jövedelem termelésében az 1955. évi 53,5%-ról 1960-ra 59,3%-ra emelkedett (valójában a két dátum között 1957-ben 49,1 %-ra zuhant). A szocialista ipar aránya az ipari termelésen belül az 1955-ös 94,6%-ról 1960-ra 97,4%-ra növekedett. A magánkisiparban foglalkoztatottak száma az 1953. évi mélypontot jelentő 51.400-ról az 1957. év végére 134 ezerre emelkedett, majd 1958 közepétől előbb lassú ütemben, a termelőszövetkezeti termelés megindulásával pedig gyorsabban csökkent. 1960 végén számuk országos szinten 96.500 volt. A szocialista ipar termelési volumene a teljes termelési érték alapján számítva a tervezett 22% helyett 39,3%-kal nőtt. A tervidőszak 3 éve alatt a szocialista ipar termelése évi átlagban 11,7%-kai növekedett. Az egyes ipari ágazatoknak az 1955. évihez képesti növekedését vizsgálva a legnagyobb mértékben a vegyipar fejlődött (97%-kal), majd a gépipar (69%), a villamosenergia ipar (61%), az építőanyagipar (55%), a könnyűipar (42%), a kohászat (35%), a bányászat (21%) és az élelmiszeripar (19%) következett. A szocialista ipar ágazati szerkezete is jelentősen megváltozott a három esztendő alatt: pl. az élelmiszeripar súlya jelentősen csökkent (20,9%—>17,9%), míg a nehéziparé számottevően tovább erősödött (57,6%—>61,7%).394 A tervidőszak beruházásainak eloszlása nem sokban különbözött az addigi ipartelepítési politika gyakorlatától, bár az 1959-ben késve meghozott intézkedések legalább nem engedték tovább romlani a helyzetet, már ami az iparilag elmaradott térségek lemaradását és Budapest további túlzsúfolását illeti. A szocialista iparon belül a beruházások 43,3%-át kapta Budapest és környéke (ebből magára Budapestre 40,1% jutott), ezt követte az Észak- Dunántúl (20,7%), Észak-Magyarország (15,1%), a Dél-Dunántúl (13,7%), a lista végét pedig az Alföld foglalta el (7,2%). A három esztendő alatt csak a szocialista iparban foglalkoztatottak létszáma 198.800 fővel növekedett (998.200—>1.197.000 fő), azonban az országrészenként a szocialista iparban dolgozók százalékos megoszlása az ország összes szocialista iparban dolgozóihoz viszonyítva már nem annyira egyértelmű képet mutat, mint a beruházásoknál láttuk. így Észak-Magyarország súlya ebben a tekintetben csökkent (13,8%—>13,2%), hasonlóképpen a Dél-Dunántúlhoz (7,9%—>7,2%) és Budapesthez (46,9%->46,8%), míg az Alföld (11,3%—>11,6%) és az Észak-Dunántúl (17,0%->17,2%) súlya valamelyest nőtt. Ez utóbbi adatok alapján írhatták végül bele a tervidőszakról szóló jelentésbe, hogy „a számok alapján csak az állapítható meg, hogy a tudatos törekvés helyes irányú 394 MNL OL OT TŰK. XIX-A-16-b. Isz.: 0079/1V/l96LOT. A II. hároméves terv teljesítésének értékelése. 1-2. p. 175
