Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)

I. Előzmények

megyében csak a homok, az agyag és a fűzvessző jöhetett számításba.6 Később, a szocialista időszakban a rizstermelés kibontakozásával megjelent a rizsszalma is.

A két világháború közötti időszakban, a szocialista iparosítás előtt Szolnok megyében jelentősebb iparról csak a megyeszékhelyen, Szolnokon, illetve Martfűn beszélhettünk. Szolnok eredetileg kereskedő város volt: a tiszai vízi út kedvező lehetőségeket teremtett a kereskedelmi élet kialakulásához és kibontakozásához. Az első üzemek fafeldolgozó üzemek voltak: a 19. század közepén, pl. évi 500-600 ezer q só érkezett tutajon a máramarosi bányákból és a tutajok alapanyagául szolgáló mintegy 80 ezer db fenyőszálat gőz- és deszkafurészelő üzemek hasznosították többek között tetőfedő anyagnak.7 A vasúti gócpont kialakulása után egyre több ipari jellegű üzemet is alapítottak, melyek profilja megfelelt a város gazdaságföldrajzi adottságainak. A 1860-as évektől így lett Szolnok is előbb malomipari központ, majd később az ipari repertoár egyre színesebbé vált. így épült meg 1856 és 1858 között a Járműjavító, 1864-ben a Dohánybeváltó, 1866-ban a Scheftsik-féle „István Gőzmalom”, a századfordulón a Bohn-féle téglagyár, 1913-1914-ben a Cukorgyár, 1930-ban a gabonaraktár, nem sokkal ezt követően a Gaál Gépgyár, valamint a Lakatos és Mérleggyár,8 majd 1934-ben a Papírgyár. Szolnok ipari körzete a város D-i részén, a Tisza folyó mellett alakult ki. 1930- ban a legnagyobb 17 vállalat 1874 embert foglalkoztatott, összesen 25 ipari jellegű létesítmény állt a városban, ezzel Szolnok a 4. helyen állt a legjelentősebb városok között, az előállított iparcikkek érétkének tekintetében pedig a 6. helyen. Budapesten kívül Szolnok volt az egyetlen olyan magyar város, amely az első világháború utáni időben is növelte népességét: 1930-ban a 7. legnagyobb város volt 39 ezres lakosságával. A közép- és kisipari műhelyekkel együtt a városban 670 ipari üzem létezett, amelyek közül a Cukorgyár volt a legnagyobb ipartelep. Az üzemenként foglalkoztatottak átlagos létszáma 110 fő volt (a vidéki városok átlaga ekkor 125 fő). 1900 és 1930 között az iparban foglalkoztatottak száma Szolnokon valamivel nagyobb

A helyi ipar problémái az új ötéves tervben. In: Szolnok Megyei Néplap, 1956. május 18.

Az „úsztatott fára”, mint nyersanyagbázisra alapozva számos jelentős faipari központ jött létre Szolnokon kívül is: pl. Csongrád, Szeged. Forrás: ZOLTÁN Zoltán: Az Alföldiparosítás eredményei. In: A változó Alföld. Szerk.: Zoltán Zoltán. Tankönyvkiadó, Bp., 1980. 117. p.

A gyárat másutt Vasáru és Mérleggyárként említik. Vö.: PÁL Ágnes: Szolnok megye iparának helyzete és területi szerkezete. Kandidátusi értekezés, Bp., 1980.

12