Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)

I. Előzmények

I. ELŐZMÉNYEK

1. Szolnok megye és gyáriparának kialakulása (19-20. század)

Szolnok megye az Alföld központi részén, a Tisza középső folyásánál található, nagyjából a korábbi Jász-Nagykun-Szolnok vármegyével (1876-1950) azonos területen, Szolnok megyeszékhellyel. A Tisza által kettéosztott megyét É-ról Heves és egy rövid szakaszon Borsod megye, K-ről Hajdú-Bihar és Békés megyék, D-ről Csongrád megye, DNy-ról Bács-Kiskun megye, Ny-ról Pest megye határolja. Felszíne tökéletes síkság, legjelentősebb folyóvizei a Tisza, a Zagyva és a Tápió. Éghajlata jellegzetesen kontinentális, ez az ország csapadékban legszegényebb területe. A megye több eltérő történelmi múltú területből tevődött össze és mivel gazdaságában a szocialista rendszer kezdetéig egyértelműen a mezőgazdaság dominált, az elmaradottság egyik szimbólumaként is felfogható. A korábbi Jász-Nagykun-Szolnok vármegyét 1876-ban szervezték meg az addig kiváltságos Jászság és Nagykunság, valamint Külső-Szolnok vármegye egyesítésével. Vizsgált időszakunkban közigazgatásilag hét város (Jászberény, Karcag, Kisújszállás, Mezőtúr, Szolnok, Túrkeve és 1952-től Törökszentmiklós), hat járás (jászberényi, kunhegyesi, kunszentmártoni, szolnoki, tiszafüredi, törökszentmiklósi), valamint 72 község (1960-as adat) található a területén. Városai (főként a nagykun városok) jellegzetes alföldi agrárvárosok voltak többé-kevésbé városias maggal és nagy határukban kialakult tanyavilággal, amely azonban a mezőgazdaság kollektivizálásának következtében egyre kisebb területre szorult vissza. Központi helyzeténél fogva viszonylag sűrű volt az út- és vasúthálózata, amelynek központja egyértelműen Szolnok: innen ágaztak szét a vasúti vonalak Budapest, Jászberényen át Gyöngyös, Füzesabony, Eger és Miskolc, Püspökladányon át Debrecen, Cegléden át Kecskemét és Szeged, valamint Békéscsaba felé.4 Szolnok a tiszai átkelési lehetőség révén fókuszként gyűjtötte össze a fő közlekedési útvonalakat, tehát egyfajta „regionális híd” szerepét is betöltötte, biztosítva ezzel a különböző országrészek közötti összeköttetést.5 Az ipari célokra hasznosítható fontosabb természeti kincsek közé sorolható a kőolaj, a földgáz és a hévízforrások. Helyi ipari nyersanyagforrásként a

Az adatok forrása: Új Magyar Lexikon. 6. kötet. Akadémiai kiadó. Bp., 1962. „Szolnok megye” szócikk. 268-269. p.

NAGY Rózsa: Szolnok város vonzásviszonyai 1949-1980. In: Alföldi tanulmányok, 1988. XII. kötet. MTA Regionális Kutatások Központja, Alföldi Kutatócsoport. 1988. 219. p.

11