Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)

III. Újabb politikai fordulatok árnyékában: Az "eredeti" II. ötéves terv előkészítése. Három év középtávú gazdasági terv nélkül (1955-1957)

után a porral és gázokkal telített levegőjű tüzes salak közé be kellett menni és az összesült salakot egy rúddal kipiszkálni. Ezek után a tüzes salaktérből a csillével a szabadba kimenni, ami télen a nagy hőingás miatt igen komoly ártalmat jelentett. A kazánházi dolgozók 1955-ben fatalpú bakancsot kaptak, amely a keskeny vaslépcsőkön és vaslejáratokon több emelet magasságban mozogva komoly balesetveszélyt jelentett. A kazánházi anyagmozgatók közül ekkor 12 dolgozó még nem volt téli ruhával ellátva. A köszörűsműhely dolgozói, valamint az alumínium-csiszolók sem porelszívóval, sem porvédő álarcokkal nem védhették magukat a káros anyagok ellen, ugyanis nem kaptak ilyen felszerelést. Az alumínium-csiszolók kezei és arcuk munka közben olyan volt, hogy alig lehetett a fémpor alatt rájuk ismerni. Az élköszörű üzemben egy dolgozó a porelszívó hiánya miatt TBC megbetegedést kapott.352 Megjegyzendő, hogy a gyár tervezésekor a munkavédelemről a következőket írták: „Azokban a műhelyekben, ahol gőz, gáz, illetve porképződés van, hatásos elszívóberendezést létesítettünk. ”353

A Il-es csarnok férfi fürdőjéről hiányzott az ajtó. Ennek a fürdőnek a nem megfelelő szigetelése miatt átáztak a szomszédos irodák falai. Az új üzemben a bérelszámolók omló falú, nyirkos-penészes helységben dolgoztak. „Az éjszakai műszakban nem kell nagyon kutatni, hogy fiatalkorút fedezhessen fel az ember. ” A fajárók többfelé úsztak a krómsavas vízben és a dolgozók - bár gumicsizmában - állandóan abban tapostak. Ennek oka az volt, hogy a beruházás során elfelejtettek a passzivizáló mosókádjainak leeresztő tisztítócsapokat beépíteni, így a víztisztítás után a szennyes vizet a munkások a padlólefolyón keresztül engedték le a lábuk alatt. A III-as csarnokban a gépek kapcsolótáblái nem voltak rögzítve, így azok bármikor felborulhattak és áramütést okozhattak. A jelentés kiemeli, hogy „a vállalat, mint egész beruházás a mai napig nincs befejezve, bár egyes egységei már működnek, más egységei tekintetében folyamatban lévő beruházásnak lehet tekinteni. ” A vállalatnak beruházási terve állítólag volt - írja a jelentés - a műszaki dolgozók tárgyaltak is róla, azonban a tervosztály vezetője nem ismerte és azt számára a vizsgálóbizottság látogatásáig nem tették hozzáférhetővé. A beruházásokra különben is rányomta a bélyegét a nyilvántartás hiánya, a kapkodás és a szervezetlenség, amihez importnehézségek is párosultak. Külön fejezetet

MNL JNSZML XXXV. 42-2-22.ő.e. Jászberény város ipari üzemeinek munkájával, a kereskedelemmel és a város önellátásának helyzetével kapcsolatos iratok. 1949. december 22. - 1956. június 20. Jelentés a Jászberényi Fémnyomó- és Lemezárugyárnál tartott együttes vizsgálatról.

MNL OL XIX-F-6-h. GH IV. kötet. Baleset-elhárítás.

152