Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
III. Újabb politikai fordulatok árnyékában: Az "eredeti" II. ötéves terv előkészítése. Három év középtávú gazdasági terv nélkül (1955-1957)
speciális gépeket mintegy 250-300 dolgozóval. Jászapáti esetében szintén semmiféle jelentősebb iparról nem beszélhetünk 1955-ben: oda egy nagyobb téglaüzem létesítését javasolták, amely elsősorban a női (!) munkaerő lekötését és a kedvező talaj adottságok kihasználását célozta meg. Ezen kívül pedig egy 250 főt foglalkoztató magtisztító és magosztályozó üzem épülhetett volna a településen a Könnyűipari Minisztériummal történt előzetes egyeztetés alapján. A 11 ezres jász község elavult mozijának korszerűsítését sem halogatták volna tovább.340 3. A szocialista ipartelepítés első nagy hullámának jellemző következményei a hétköznapokban - jászberényi példákon keresztül Az alábbiakban a szocialista ipartelepítés néhány olyan „járulékos” problémájával foglalkozunk, amelyek jellemzően meghatározták a többnyire első generációs nagyipari munkásság hétköznapi élet- és munkakörülményeit. Kitekintésünkben az új nagyüzemek hétköznapi termelési feltételeiről, a munka- és balesetvédelem helyzetéről, valamint a lakáskérdésről lesz szó. A fentiekben láttuk, hogy a Szolnok megyei szocialista ipartelepítés első hulláma lényegében két települést érintett: Szolnokot és Jászberényt. Mivel Jászberény két új „zöldmezős” nehézipari üzemet is kapott, az itteni iparosodottság 1950- es kiinduló állapota pedig szinte a nullával volt egyenlő, ezért - terjedelmi okokból - jászberényi példákon keresztül kíséreljük meg bemutatni, hogyan és milyen körülmények között dolgoztak a munkások és milyen lakhatási feltételeket biztosított a korabeli szocialista állam. Adataink döntő többsége 1955-ből és az 1956-os év forradalom előtti időszakából való. 3.1. Elet az új szocialista nagyüzemekben A jászberényi Fémnyomó- és Lemezárugyárban 1955. február 2-9. között együttes vizsgálat folyt a vállalat politikai, gazdasági és vagyonkezelési helyzetéről. Ebből kiderül, hogy a súlyos hiányosságokkal működő üzem dolgozói nem mertek bírálatot mondani sem a gyárról, sem a vezetőkről, mert féltek, hogy az utcára kerülnek. Példaként egy rendészeti osztályvezető esetét említették, aki megbírált egy üzemvezetőt, hogy az éjjel az üzemben munkaidő alatt elbújt aludni. Az érintett rendészeti osztályvezetőt ezért felettesei behívatták és megfeddték, hogy „az ilyen bírálatot tartsa meg magának és ne járassa le a vezetőket, mert valami baja lehet. ” A dolgozók közül igen sokan 340 Uo. 105-108. p. 145
