Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)

III. Újabb politikai fordulatok árnyékában: Az "eredeti" II. ötéves terv előkészítése. Három év középtávú gazdasági terv nélkül (1955-1957)

központi gazdaságirányító szervek által végül megvalósított tényleges iparosítás között áthidalhatatlan szakadék tátongott: láthattuk, hogy a megyei apparátusnak lényegében nem volt beleszólása, sőt még belelátása sem, hogy az állami vezetés milyen beruházásokat kíván elhelyezni a területén. Az ipari termelés minősége, illetve annak nyereségessége többnyire kritikán aluli szintet képviselt, amint azt az új ipari üzemek kapcsán bemutattuk. Kétségkívül igaz viszont, hogy a munkanélküliség gyakorlatilag eltűnt: aki akart, tudott dolgozni. Igaz, erősen megkérdőjelezhető körülmények között és alacsony munkabérért. Ezért is kétarcú sokszor a szocialista iparosítás kezdeti éveinek megítélése.

III. ÚJABB POLITIKAI FORDULATOK ÁRNYÉKÁBAN: AZ „EREDETI” II. ÖTÉVES TERV ELŐKÉSZÍTÉSE. HÁROM ÉV KÖZÉPTÁVÚ GAZDASÁGI TERV NÉLKÜL (1955-1957)

1. Az országos események

Az I. ötéves tervet követő újabb ötéves népgazdasági terv előkészítése már 1952-ben elkezdődött. Ekkor még nem lehetett tudni, hogy ez a tervidőszak csak átmeneti egyéves tervek, az 1956-os forradalom fegyveres harcai, majd egy hároméves terv után - egészen más formában - 1961-ben indulhat el. Az „eredeti” II. ötéves tervnek is több verziója volt a politikai fordulatok függvényében. Az első változat „nyers adatait” Rákosi Mátyás a Magyar Függetlenségi Népfront budapesti választási nagygyűlésén ismertette a hallgatósággal még 1953 áprilisában. Ebből kiderült, hogy minden tekintetben ugyanazt akarták folytatni, amit 1950-ben elkezdtek. A pártfőtitkár azt állította, hogy a II. ötéves terv megvalósítása révén Magyarország „minden téren messze maga mögött hagyja a fejlett tőkés országok legtöbbjét”. Állította, hogy 1959- re az egy főre jutó magyar ipari termelés ötszöröse lesz az 1938. évinek, négyszerese a franciaországinak, de az egy főre eső acéltermelésben még Angliát is lehagyjuk.325 Az MDP KV Titkárságának ülésén még az 1953 júniusában bekövetkező politikai fordulat előtt foglalkoztak a II. ötéves tervvel, amely ekkor még úgy tűnt, hogy közvetlenül követheti az I. ötéves tervet, vagyis 1955. január 1-jével kezdetét veheti az újabb beruházási hullám, amely 1959 végéig tartott volna. Az 1953. április 22-én megtartott ülés 4. napirendi pontjának második fele foglalkozott a kérdéssel. Az ülésre elkészítettek egy

HONVÁRI János: XX. századi magyar gazdaságtörténet. Aula Kiadó, Bp., 2006. 297. P138