Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
II. Az I. ötéves tervidőszak (1950-1954)
Az MDP KV 1953. júniusi határozatával próbált javítani a kisipar helyzetén és ezzel a vidéki emberek szolgáltatásokhoz való hozzáférésén. Az MDP Szolnok Megyei Bizottsága 1953 novemberében jelentést küldött az MDP Ipari és Közlekedési Osztálya (IKO) felé „Az Új Szakasz egyes kérdéseinek végrehajtása Szolnok megyében” címmel. Ebben kiemelték, hogy az említett KV határozat kisipart támogató része segítette hozzá az embereket ahhoz, hogy legelemibb szükségleteiket helyben, minden különösebb utánajárás nélkül elégíthessék ki. Ezzel pedig „felszámolták azt a helytelen és káros gyakorlatot, amely a magánkisipar túl gyors visszaszorítására vezetett”. A jelentés elkészültének idejére a jelentősebb szakmák már a megye szinte minden községében megtalálhatóak voltak. A helyi tanácsok a KlOSZ-szal (Kisiparosok Országos Szövetsége) együttműködve megpróbáltak több kisiparost a lakóhelyüktől távolabbi, ellátatlan községekbe irányítani, ám a tapasztalatok azt mutatták, hogy a korábban falura ment kisiparos rövidesen visszatért eredeti lakóhelyére. Az addig elért eredményeket ennek ellenére is jelentősnek látták, azonban még mindig maradtak olyan községek, ahol a legfontosabb szakmák is hiányoztak.117 1953-ban a megye községeinek 17%- ában nem volt kovács, bognár, cipész, szabó vagy fodrász, de pl. Kuncsorbán, Mezőhéken, Tiszavárkonyban és Vezsenyben egyik mesterembert is hiába kereshették. A KV határozat hatására kevesebb, mint egy év alatt, 1954. március 1-jére 78,4%-kal emelkedett Szolnok megyében a kisiparosok száma. A fenti öt legfontosabb szakma tekintetében teljesen ellátatlan község már nem akadt, de még mindig maradtak olyan községek, ahol valamelyik mesterember nem volt megtalálható, sőt pl. Tiszainokán továbbra sem volt cipész, szabó és fodrász sem. Egy későbbi, már 1956-ban, tehát az újabb politikai átrendeződés után, de még a forradalom előtt megfogalmazódott jelentés a KV határozat kisiparral kapcsolatos „káros hatásairól” is beszámolt: utólag nehezményezték ugyanis, hogy iparengedélyeket minden szakmában kiadtak és nemcsak azokban, amelyekben „a lakosság érdekei ezt ténylegesen megkívánták volna”. Támadás érte azt a kialakult tendenciát is, hogy az iparengedélyek 30%-át városokban váltották ki, míg „a magánkisipar fellendítésére elsősorban falun lett volna szükség ”. 317 318 A megyei szervek általános tapasztalata szerint a helyi tanácsok nemhogy nem támogatták a kisiparost munkája megkezdésében, hanem sok 317 MNL OL M-KS-276-95/205. ő.e. MDP KV IKO, Szolnok megye, munkaügy. 186-188. p. Az Új Szakasz egyes kérdéseinek végrehajtása Szolnok megyében (iparengedélyek kiadása, ipari tanulók helyzete, szabadpiaci forgalom és a magánerőből történő lakásépítkezések kérdése). 1954. november 13. 318 PATONAI J. - SALLÓ F. 1956. 43-44. p. 132
