Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
II. Az I. ötéves tervidőszak (1950-1954)
célkitűzés, hogy a vidéki ipar fejlesztését a polarizált (több központba összpontosított) és decentralizált iparfejlesztés együttes alkalmazásával akarták elérni, kudarcot vallott.306 Az ötéves terv tanulságaival kapcsolatban leírták, hogy a gépipar helytelenül igen sokféle termék előállítására kezdett berendezkedni, így a sorozatgyártás, valamint a termelés automatizálása terén vajmi kevés történt. Utólag derült ki, hogy a nehéziparon belül - a vaskohászat és a gépipar helyett - inkább az alumíniumipart és a vegyipart lett volna érdemes fejleszteni átlagon felüli erőforrások mozgósításával. Utóbbi iparágon belül a mezőgazdaság részére történő műtrágyagyártás fokozását, valamint a marónátron és a szóda gyártásának növelését látták volna utólag indokoltnak a timföld- és üveggyártáshoz. A tervidőszak utolsó évére kellett, hogy világossá váljon az is, hogy - noha ez az iparág szinte teljes egészében itthoni nyersanyagra támaszkodhatott - az élelmiszeripart jelentősen elhanyagolták.307 Ebben az iparcsoportban létesült ugyanis a legkevesebb új kapacitás: számottevő üzemet nem is létesítettek (a nyíregyházi dohányfermentáló befejezésének kivételével). Mindeközben pedig Budapest túlfejlesztése valósult meg - új üzemekkel és bővítésekkel is - a gép-, a könnyű- és a vegyiparban: főként ezekben az iparcsoportokban szinte általánossá vált az üzemen belüli zsúfoltság, a fizikai lehetőségek határáig fokozódó beépítettség, illetve a városon belüli újabb telepek igénylése. A gépiparban pl. az új üzemek fele Budapestre és Pest megyébe került, miközben iparilag elmaradott területre lényegében mindössze 5 gépipari üzem jutott (Hódmezővásárhely, Kiskunfélegyháza, Jászberény, Debrecen és Gyöngyös).308 Megállapították, hogy a borsodi és nógrádi kohászati bázisokhoz közel fekvő Heves, Szabolcs-Szatmár, Szolnok és Hajdú- Bihar megyékben alig-alig találni gépipart, noha köztudomásúan ezekben a megyékben volt a legtöbb felszabadítható munkaerő. A könnyűipar terén is rosszul alakultak a dolgok az ötéves terv során - már ami az ipar túlzott főváros-centrikusságát illeti. Ebben az iparágban - noha az új üzemek általában vidékre települtek - a munkaerő-létszám növekedésének fele Budapestre jutott. Ezt a tendenciát különösen helytelennek látták ekkor az OT részéről, mert az 306 ÁDÁM A. 1985. 188-189. p. Az élelmiszeripari fejlesztések elmaradása - a mezőgazdaságban és a parasztsággal kapcsolatos társadalompolitikában elkövetett hibákkal kiegészülve - nagymértékben hozzájárult a gyakori közellátási nehézségek kialakulásához. Ebben csak az „új szakasz” idején történt pozitív irányú változás. A téma országos és megyei viszonyairól részletesebben: SEBŐK B. 2005. Jászberényt itt is csak egy gépipari üzemmel vették számításba. A kisebb, de így is országos jelentőségű Aprítógépgyár mellett a jóval nagyobb Fémnyomó- és Lemezámgyárról hallgat a jelentés. 126
