Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)

IV. Népirtás 1944-ben

szegényebb zsidókkal együtt érzett a lakosok többsége.656 A negatív visszhangra utal, hogy a sajtó számos alkalommal igyekezett eloszlatni az ebbéli aggodalmakat. Míg a folyamat korábbi szakaszairól részletesen beszámolhattak, a gyűjtőtáborok és a deportálás már szigorú tájékoztatási tilalom alá estek, a fényképezést is tilalmazták.657 Szász Lajos miniszter sietett hangsúlyozni: „senki sem célozza a zsidók kiirtását, kipusztítását, sanyargatását”. Egyben hozzáfűzte: „nagy komolyságra, megfontoltságra [...] van szükség a zsidókérdés megoldásánál, mert senkinek sem lehet célja, hogy népünk részvétét, szánalmát ébressze fel a zsidóság iránt”.658

Ugyanakkor a tiltakozók többsége nem vitatta a zsidóellenes akció, a kollektív felelősségre vonás jogosságát, csupán annak módszereit kifogásolta, illetve egyesekért emelt szót. Bibó István szavaival a törvényes rend folyamatosságába vetett hit és évtizedes politikai félreneveltségük miatt még a magyar társadalom politikailag passzív, mérsékelt tömegei is hajlamosak voltak a zsidók elleni törvénytelenségeket alapvetően a jó ügyet szolgáló akció „elfajulásának” tekinteni és ha „sajnálták, vagy pláne segítették a zsidókat, akkor ezt ennek ellenére, megosztott, ingadozó lelkiismerettel tették”.659

Jász-Nagykun-Szolnok megyében a zsidók érdekében történt nyilvános tiltakozások mindig gazdasági-társadalmi érdekekhez kapcsolódtak. Dévaványán például háziasszonyok egy csoportja tiltakozott orvosaik gettózása ellen. 660 Kunszentmártonban a hasonló okból protestáló helyi elit tagjait a főjegyző megfenyegette, hogy akciójuk súlyos következményekkel járhat, azonban arra nincs adat, hogy bármilyen retorziót szenvedtek volna.661 * Az egyénileg tiltakozók többnyire kollégáik, beosztottjaik további alkalmazása, gettózás alóli mentesítése érdekében kilincseltek. Számos próbálkozás történt a kulcsfontosságú pozíciókban vagy munkaerő-hiánytól sújtott ágazatokban

Veesenmayer jelentése a Külügyminisztériumba, 1944. április 2. Braham 1963, Doc No. 247.

Mint arról számos hazai közgyűjteményben fennmaradt fotográfia tanúskodik, ezt a tilalmat gyakorta megszegték. Jász-Nagykun-Szolnok megyéből ilyen felvétel nem maradt fenn, bár egy visszaemlékezésből tudjuk, hogy például Túrkevén a tisztek feleségei fényképezték a pályaudvar felé vonuló gettólakókat. MNL JNSZML Szolnoki Nb. ir. 213/1945.

Új Magyarság, 1944. május 24. 4. p.

659 Bibó 1984, 164. p. (kiemelés az eredetiben)

660 Barabás Bálint pere. MNL JNSZML Nb. ir. 61/1947.

Közülük dr. Ruppert Miklós járásbírósági elnök és dr. Szabó János ügyvéd nevét

ismerjük. Szolnok megyei l.sz. lg.Biz. ir. 42/1948.

212