Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
II. Az integráció kora (1780-1918)
Tolna megyében például már az 1830-40-es években megjelentek az első szakosodott (textil, divatáru, cipő) kereskedések, amellyel párhuzamosan csökkent a vásárok jelentősége.162 A Jászkunságban ezzel szemben a polgárosodást képviselő szakosodott cégek csak a hatvanas évek vége felé alakultak meg. A vásárok és a vándorkereskedők az első világháborúig megőrizték fontos kereskedelmi szerepüket. A legváltozatosabb profilú kereskedések a kerületi székhelyen, Jászberényben működtek, ahol a szakosodott kereskedések ekkorra többségbe kerültek.163 A többi településen többnyire csak néhány rőfös és gabonakereskedő képviselte a „specialistákat”, a többség szatócs vagy házaló volt. Összességében tehát a megrekedt fejlődésű régiókban a zsidóság foglalkozási szerkezete is archaikus maradt. A közvetítő foglalkozások közül az alkusz és kereskedelmi ügynök kizárólag zsidók által gyakorolt szakmák voltak. A legsikeresebb tőkés vállalkozások ismérveként említi a szakirodalom a viszonyokhoz való rugalmas alkalmazkodást, a profil folyamatos módosítását, gyarapítását. Jó példa erre az „első jász zsidó”: kezdetben vásározó kereskedő volt, és 1850-ben nyithatott vegyeskereskedést Berényben. A hatvanas évek végén rőfös kereskedésként foglalták jegyzékbe, 1872-ben már Buck Gábor és Fia néven rőfös és divatáru üzletet vezetett, ahol ruhakészítést is vállaltak.164 A kerületekben készült utolsó kamarai összeírás (1874) szerint a vállalkozások háromnegyede továbbra is vegyes, szatócs vagy rőfös kereskedés volt. Ugyanakkor néhány specializálódott vállalkozási forma is megjelent (varrógép, déligyümölcs, könyv, temetkezési vállalat).165 Az ekkor még nagyrészt önellátásra épülő viszonyok átalakulása, a fizetőképes kereslet növekedése miatt ez a tendencia a későbbiekben természetesen tovább folytatódott. A térség gazdasági adottságai, lassúbb fejlődése és polgárosodása, a külső vállalkozók konkurenciája (felvásárlás, nagykereskedelem, bérletek, gyáralapítás terén) eleve kijelölték a jászkunsági kereskedői réteg fejlődésének határait. Hasonló fejlődési minta jellemezte a Külső-Szolnok megyei kisvárosok kereskedő polgárságát is. A régióban Szolnok volt az egyetlen település, amely rendelkezett az intenzív, nagyvárosias kereskedelmi, ipari fejlődéshez (és ezzel szoros összefüggésben a demográfiai gyarapodáshoz) szükséges potenciállal. 162 Schweitzer-Szilágyi 1982, 109. p. 163 MNL JNSZML KL ir, I. 87/1868. 164 MNL JNSZML KL ir, I. 87/1868. és Jász-Kun Naptár, 1872. MNL OL Z 208 - 48. köt. a Jászkun Kerület önálló iparosainak és kereskedőinek névjegyzéke, 1874. Közli: Soós 1988, 133-144. p.
