Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
II. Az integráció kora (1780-1918)
mutatja, hogy az ortodox területek általában lassabban modernizálódtak, mint a neológ közösségek.148 Az ortodoxok szinte kizárólagos befolyással rendelkeztek az északkeleti és a keleti országrészben, míg a neológ tömb (Pozsony környékét kivéve) a nyugati és délnyugati területeket fedte le. Az ország belsejében, az Alföld középső és déli területein szintén a neológia dominált. Jász-Nagykun-Szolnok területe a neológia dominanciájával jellemezhető (Pest, Dél-Alföld) és a hagyományőrző, az ortodoxiához ragaszkodó (Heves, Hajdúság, Szabolcs) régiók metszéspontjában feküdt. Ezért itt a három vallási irányzat sajátos mozaikja alakult ki. A szimbolikus határt a Tisza jelentette: a jobb parton a neológ hitközségek voltak többségben, köztük a vezető szerepű szolnoki és jászberényi hitközség. A Tiszántúlon viszont az ortodoxia dominált, amelynek helyi szellemi központja Karcag volt. A status quo ante hitközségeket az ortodoxokhoz számítva a hitközségek számát tekintve a megyében a hagyományőrző irányzat volt fölényben, míg a közösségek lélekszámát és jelentőségét tekintve a neológok felé billent a mérleg.149 A későbbi Jász-Nagykun-Szolnok vármegye területének betelepítésében a nyugatra és északnyugatra fekvő régió (Pest és Heves megye) közösségei játszottak döntő szerepet. Kisebb jelentősége volt a dél-alföldi és az északkeleti belső migrációs iránynak. A Nagykunságban viszont nagyobb volt a keleti országrészből jött bevándorlók aránya. A szellemi és igazgatási központként kiemelkedő Karcag és a dinamikus gazdasági fejlődésű Szolnok vonzáskörzete jóval nagyobb volt, mint a többi megyei városé városoké. Utóbbiakban a betelepülők többsége a környező falvakból, illetve egy-két nagyobb regionális központból érkezett. Ehhez képest például Karcagon a telepesek négyötöde más megyékből jött. Az első 60 bevándorló 15 vármegye 42 településéről érkezett: 60%-uk az északkeleti országrészből (elsősorban Szabolcsból), és csak 20%-uk nyugati irányból (főként Pest megyéből). 150 A bevándorlási irányok, kulturális-vallási régiók szempontjából átmenetet jelentő területeken, így a Jászkunságban és Szolnok térségében is 1910-ben az ortodox dominanciájú vármegyék zsidóinak 37 százalékos születési rátája mellett a nők 43 százaléka volt írástudatlan, és fél százalékos volt a válási mutató. A neológ többségű vármegyék 23,5 százalékos születési rátát, 20,3 százalékos női analfabetizmust és 0,87 százalékos válási indikátort mutattak. Karády 1992, 184. p. 1944-ben a megye 22 hitközségének irányzatok szerinti megoszlása a következő volt: 10 kongresszusi: Abádszalók, Jászárokszállás, Jászberény, Jászkisér (fiók), Jászladány (fiók), Kisújszállás, Mezőtúr, Szolnok, Törökszentmiklós, Tűrkeve; 9 ortodox: Dévaványa, Fegyvernek, Jászalsószentgyörgy (fiók), Karcag, Kunhegyes, Kunmadaras, Kunszentmárton, Tiszabő, Tiszaroff (fiók); 3 status quo: Jászapáti (fiók), Jászfényszaru (fiók), Tiszaföldvár. Lásd: Frojimovics-Schweitzer 1994. I. köt. 150 Herskó 1990, 92-93. p. 49
