Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)

II. Az integráció kora (1780-1918)

hasonlóan civilizálandó, nomád népként említették és hasonló volt a pária státusznak kijáró bánásmód is.110

II. 2. Az emancipáció útján (1848-1867)

A magyar zsidó történelem sajátos paradoxonja, hogy miközben a reformkori közjogi küzdelmeket és a függetlenségi háborút a zsidóság integrációra törekvő, társadalmilag mobil csoportjai támogatták, sokuk számára a forradalmat elfojtó Habsburg kormányzat szüntette meg a letelepedésük útjában álló közjogi akadályokat. Ebben a kétarcú korszakban alakultak ki számos alföldi mezőváros, köztük a Jászság, a Nagykunság és Szolnok zsidó közösségei. A folyamatot a helyi vezetők és a lakosok egy részének makacs ellenállása kísérte. A befogadás folyamata csak 1867-ben zárult le végleg, amikor a kapitalista viszonyok és a polgári jogrendszer kiépülése magával hozta a zsidók egyenjogúsítását a Habsburg Birodalomban. Az osztrák-magyar kiegyezés után néhány hónappal az új magyar parlament döntött a zsidók emancipációjának törvénybe iktatásáról.111

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc a magyar-zsidó kapcsolatok szempontjából ellentmondásos eseménysor volt, bár a köztudatban (a hazafias zsidó történetírás és a helytörténeti munkák szemlélete miatt is) inkább annak pozitív aspektusai rögzültek. Az 1848 tavaszán Közép-Európa szerte kitört polgári forradalmakat a helyi zsidóság egy része - különösen a modernizálódó középrétegek - támogatta. Március 15. az emancipáció közeli megadásának lehetőségét ígérte, de a kérdés hamarosan lekerült a napirendről. Ebben az ügyben a liberális nemesi elit szembekerült saját hazafias, de egyben modernizáció- és zsidóellenes támogatóival. A tömegmozgalmak számos birodalmi városban, köztük Pesten és Pozsonyban zsidóellenes színezetet kaptak, és véres pogromok törtek ki. A kedélyek megnyugtatására a forradalmi magyar kormány leállította a zsidó nemzetőrök toborzását.112

Ennek ellenére a zsidók jelentős része támogatta a szabadságharcot, jelentős anyagi támogatással, valamint önkéntesekkel. Mintegy 4-10 ezer zsidó (2-5%) harcolt a magyar honvédseregben.113 A konzervatív zsidóság nagy része

Példaként lásd G. Müller: Magyaren Spiegel (Leipzig, 1845), idézi Simon 1936, 12, 30 és 44-45. p.

1. § Az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt jogosítottaknak nyilváníttatnak. 2. § Minden ezzel ellenkező törvény, szokás vagy rendelet, ezennel megszüntettetik. 1867. évi XVII. törvénycikk. Az izraeliták egyenjogúságáról polgári és politikai jogok tekintetében. Magyar Törvénytár. 1836-1868.

112 Bernstein 1898., Zsoldos 1998.

113 Gyurgyák 2001, 53. p.

40