Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)

V. Epilógus

években a legtöbb megyei településen megszűnt a közösségi élet, a többség kivándorolt (Izraelbe, Észak-Amerikába, Nyugat-Európába, Svédországba) vagy Budapestre költözött. Napjainkban csak Szolnokon és Karcagon működik kicsiny zsidó közösség. A Magyarországon maradók többsége az üldöztetések emlékével együtt igyekezett elrejteni, elfeledni zsidó származását is. Gyakori volt a vegyes házasság és a névmagyarosítás. Az elhagyott zsinagógákat több településen (Kisújszállás 1964, Jászberény 1968, Törökszentmiklós 1980) viszonylag jó műszaki állapotuk ellenére lerombolták, „az emberi butaság és a középszer uralmának ékes bizonyítékaként”, amint azt egy helyi kiadvány szerzője megfogalmazta.868. A szocialista rendszer „modernizációs” hevülete mellett a népirtás emlékezetétől való szabadulás törekvése is szerepet játszhatott ezekben a döntésekben.

A rendszerváltozás után fokozatos szemléletváltás következett be. Ennek köszönhetően az utóbbi években megvalósult az építészetileg talán legértékesebb szolnoki és kunszentmártoni zsinagógák rekonstrukciója. Továbbra is eredeti funkciójában működik a karcagi zsinagóga. Múzeumként fennmaradt a mezőtúri zsinagóga épülete is. Példaértékű a jászberényi megoldás (2005), ahol a zsinagóga helyére emelt jellegtelen „szocreál” könyvtár kapott a formai megoldásaiban az egykori szakrális funkcióra emlékeztető új épületet. Az eredeti formában még létező kisebb imaházakat ugyanakkor veszni hagyták: a kunhegyes it 2002-ben elbontották és vélhetőleg ez a sors vár a jászapáti imaházra is.

Mostoha sors jutott a temetőknek is, mint mindenütt, ahol nem maradt számottevő zsidó közösség. Gazdátlanul maradva a természet vette birtokba őket, szabad prédájává váltak az értékes sírkövekre vadászó vagy csak „egyszerűen” vandál betolakodóknak. Néhány rendszeres emléknapot tartó, szervezett egykori közösség többé-kevésbé fenntartja a temetőt. Volt, ahol leszármazottak adományából (Jászberény), zsidó szervezetek összefogása révén (Jászjákóhalma) újult meg a temető, és volt, ahol ritka és örvendetes kivételként helyi civil kezdeményezés igyekezett megóvni a megmaradt sírköveket (Jászapáti). Másutt ezeket az emlékhelyeket továbbra is az enyészet fenyegeti. A túlélők által a temetőkben állított emlékművek mellett néhány szerény emlékeztető értékű városi emléktábla, Szolnokon három helyen „emlékező macskakövek” (Stolpersteine) őrzik az áldozatok emlékét.869

868 Gaskó 2001, 169. p.

Urbancsok 2007, 15-17. p. A megyei emlékezethelyek zömét zsidó szervezetek, illetve budapesti vagy külföldi civil szervezetek hozták létre, de újabban vannak példák helyi kezdeményezésekre is.

293