Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
II. Az integráció kora (1780-1918)
nagyobb befogadási készséget mutatott, mint a kálvinista nagykun települések.49 A 19. század második évtizedének politikai és gazdasági változásai jelentősen alakították a zsidók és a befogadó társadalom kapcsolatrendszerét. Az ismételten végrehajtott leértékelések, majd az 1815-ös békekötéssel véget ért konjunktúra érzékenyen érintette a közvetítő kereskedelmet folytató nagyvállalkozókat és helyi kereskedőket, de a földbirtokos nemesi és redemptus elitcsoportokat is. A tőkeerős pesti nagykereskedő cégek profilváltással, fél- és illegális ügyletekkel, nemzetközi kapcsolataikra támaszkodva igyekeztek átvészelni a válságot, többnyire sikerrel. A legnagyobb zsidó cégek figyelme az iparcikkek, a dohány- és gyapjúüzlet, bank- és hitelügyletek, nagyipari vállalkozások felé fordult.50 Az alföldi régióban élő zsidó vállalkozók számára a gazdasági krízis új lehetőségeket nyitott meg. Egyfelől a terjeszkedő nemesi majorságok termékeinek forgalmazásába, utóbb finanszírozásába és igazgatásába is bekapcsolódtak. Másfelől a kiváltságos településeken, ahol a forrás- és hitelhiány megrendítette a hagyományos vállalkozói rétegek, köztük mezővárosi parasztpolgárok és keresztény kereskedők pozícióit. Egyre kevesebben tudták vállalni a nagyobb haszonvételek (szeszfőzdék, serházak, fogadók) bérletének tetemes költségét és jelentős kockázatát. A tanácsok egyre gyakrabban kényszerültek zsidó bérlők, beszállítók és egyéb szakemberek igénybevételére. A mind szorosabbá, személyesebbé váló gazdasági kapcsolatok és érdekek miatt lassú változásnak indult a helyi döntéshozók zsidósággal kapcsolatos attitűdje. A felvásárló kereskedelem a 18. század végétől új lendületet kapott. Ez a gyapjútermelés modernizálódásával kapcsolódott össze: a 18. század végétől a hagyományos magyar juhfajtákkal (racka, cigája) szemben tért hódított a (merinói) birkatenyésztés. A minőségi gyapjút szakosodott exportáló cégek vitték a Lajtán túli textilgyárakba. Az 1830-as évekre a zsidó nagykereskedők számos térségben monopolizálták ezt a jövedelmező üzletágat.51 Kartellszerű szövetségekbe tömörültek, a térséget felosztották és mindenhová legfeljebb egy-két faktort (megbízottat) kiküldve nyomták le az árakat.52 Az ügyletekben jelentős szerepe lehetett a korrupciónak is, bár erre vonatkozólag csak * 45 Barna Gábor ezek közül a város katolicizmusát tartja döntő faktornak. Barna 2001, 44- 45. p. 50 Bácskai 1989, 28-34. p. 51 Bácskai 1989, 30-31. és 34-35. p. A kecskeméti és nagykőrösi tanács 1795-ös panaszlevele, idézi Ö. Kovács 1996, 80. p. 27
