Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)

IV. Népirtás 1944-ben

Olajos István őrmester

MNL JNSZML Szolnoki Népügyészség iratai 19/1947.

Balázs Márta visszaemlékezése a szolnoki zsidók deportálásáról802 USHMMA RG-10.207. 2001. 142. 37. p.

Aztán elkövetkezett a vagonírozás napja. Amint írtam, még az utolsó pillanatban is mindent elszedtek, így az én kis bőröndömet a verseskönyvvel és a szemüveggel. Gyógyszert, műszert, ceruzát, papírt a legbrutálisabban kitéptek az ember kezéből, de még ha valaki kis sót csomagolt papírba, azt is elszedték, ma sem értem, hogy miért. Talán azt akarták megakadályozni, hogy bármiféle híradást küldhessünk, hogy mi történik velünk. Aztán nagy ordítás közepette betuszkoltak egy marhavagonba, 80 személyt egy olyan helyre ahol a legjobb esetben is 40-en fértek volna el. Ez azt jelentette, hogy a csomagjainkon ültünk, a lábunkat magunk alá húztuk. Az volt a szerencsés, aki a vagon falához került és legalább a hátát meg tudta támasztani. Mi, fiatalok

258

A szolnoki órás és ékszerészmester, Balázs Imre 17 éves lánya szüleivel együtt azok közé tartozott, akiket Szolnokról ausztriai munkatáborokba vittek. Márta több munkatábort is megjárt, végül sok szenvedés után anyjával együtt Bergen-Belsenben szabadult fel.