Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
IV. Népirtás 1944-ben
legmódosabb zsidók lakásait, és azokat ma is használja. Berendezési tárgyakat és egyéb értéktárgyakat is egyik lakásból a másikba hurcolt és oly önhatalmúlag rendelkezett, hogy az itteni hatóságok /: rendőrkapitányság, polgármesteri hivatal:/ teljesen tehetetlenek voltak vele szemben és a pénzügyigazgatóság sem tudott ezekben a már elfoglalt lakásokban semmit sem tenni, mert állításuk szerint ők maguk leltároztak és nem hajlandók senkit ezekbe a lakásokba bebocsátani. Ezen állapotot illetőleg német nyelvtudásom eredményeképpen sikerült elérnem azt az itteni Ortskommandónál783, hogy jelenleg ha lakást akarnak rekvirálni, kötelesek ezen lakások névjegyzékét előzőleg velem közölni és kivárni azt, hogy a pénzügyőrség ezekben a lakásokban soron kívül foganatosítja a leltározást és összeszedi az értéktárgyakat, amelynek megtörténte után azután a lakások részükre kiadatnak. Ilyen igénylés eddig már két esetben történt, mégpedig 22 + 20 lakásra vonatkozólag. Hogy eredetileg hány lakást foglaltak le, jelenteni nem tudom, mert azok száma még a közigazgatási hatóságok előtt is ismeretlen. Most már részben az üzlethelyiségekre is kiterjed az igénylés a német katonaság részéről és mind gyakrabban természetesen rövid úton szóbelileg követelik egyes áruházak /: a legnagyobbak :/ kiürítését, legutóbb egy üzletház kiürítését, amelyben ruha és cipő kereskedésen kívül, egy könyvkereskedés és nyomdavállalat, valamint egy hentesüzlet is van elhelyezve és mondhatnám záros határidőt is szabnak ennek keresztül vezetésére. Ezen üzleteket kellő raktár hiányában eddig kiüríteni nem tudtam és nagy gondot okoz, hogyan tegyek ezen kategorikus kívánságoknak eleget. Hogy ezen soron kívüli követeléseket némileg letompítsam, e napokban a város polgármesterével egyetemben felkerestem az itteni Ortskommandó vezetőjét és szóbelileg kértem őt arra, hogy minden egyes esetben kívánságukat írásban terjesszék elő, miután megfelelő engedély nélkül ezen ügyekben határozni nem vagyok illetékes. Megjegyzem, hogy nap nap mellett megismétlődik, hogy a pénzügyigazgatóságnak számlát prezentálnak az iparosok, akikkel az elfoglalt lakásokban javításokat és különböző pótlásokat eszközöltetnek, s amikor a számla kiegyenlítését kéri az iparos azokat hozzánk utasítják. Legutóbbi egyik kívánságuk az volt, hogy a zsidó ingóságok közül vegyük ki az ágyneműket és azokat mind szolgáltassuk ki nekik és az itteni Nemzeti szállodának, ahol beszállásoltjaik is vannak, mert a szállodának ágyneműi annyira rongyosak, hogy azokat ők használni nem tudják. Groteszknek mondható a következő eset is, amikor létesítendő katonaotthonok részére többek között 500 mély, 500 lapos tányér, 1200 pohár, 300 hajlított szék stb. stb. s a végén egy zongora kiszolgáltatását is kérik. Természetesen ezen kérést illetőleg is írásbeli útra utasítottam őket. [...] Ortskommandantur, városparancsnokság 242
