Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
IV. Népirtás 1944-ben
ellenszegülés ódiumát az egyénekre terhelve felhívta a figyelmet a hatóságok parancsainak készséges teljesítésére. Ennek alapján a tíz nappal később megindult akció során a vidéki zsidók döntő többsége engedelmesen bevonult a gettókba.736 Az első zónában május közepén megindult deportálásról terjengő hírek ellenére a többi régióban a zsidók nyugodtak maradtak, köszönhetően a zsidó tanácstól (természetesen német nyomásra) kapott tájékoztatásnak, mely szerint csak a keleti területek asszimilálatlan zsidóságát telepítik ki, a többieket nem fenyegeti ilyen veszély.737 1944-ben a magyar zsidók számos információval rendelkeztek a náci „végső megoldás” realitásáról. Más kérdés, hogy többségük számára ezek az információk nem váltak meggyőződéssé, tudássá.738 Sokan úgy vélték, hogy ami megtörtént keleten, nem fordulhat elő a „civilizált” Magyarországon. Ezért hitték el sokszor a nyilvánvaló vészjelek és balsejtelmeik ellenére a hatósági porhintést arról, hogy csak munkára szállítják el őket. Ezt a magatartást erősítette a nácik és magyar segítőik korábbi tapasztalatok alapján kimunkált, hatékony stratégiája is, amely az ígéretek és fenyegetések párhuzamára, az áldozatok megnyugtatására és (a példátlanul gyors tempó ellenére) a fokozatosságra épült. Ezzel akarták biztosítani, hogy a zsidók ne lázadjanak fel, mint egy esztendővel azelőtt Varsóban és más lengyel városokban. A „takaréklángon tartott remény” taktikája is hozzájárult ahhoz, hogy az üldözöttek többsége átvészelhetőnek érezte az eseményeket, és nem gondolt arra, hogy ellenálljon, vagy elrejtőzzön.739 A családhoz, közösséghez való kötődés miatt is sokan mondtak le a szökés lehetőségéről. A szolnoki üzletember, Nádor Gyula naplója jól illusztrálja, hogy a megyei elithez tartozó zsidó férfiak hogyan látták helyzetüket.740 A szentgyörgypusztai internálótáborba zárt társaival együtt leginkább a bombatámadások miatt aggódtak szeretteikért. Levelezésükben nem esett szó komoly félelmekről. Még az ausztriai munkatáborba történt megérkezésük után is úgy hitték, hogy hozzátartozóik valahol a közelben, hasonló táborokban vannak. Szentgyörgypusztán olyan menekültek is raboskodtak, akik pontos Magyar Zsidók Lapja, 1944. április 6. 1. p. Thadden jelentése a külügyminisztériumnak, 1944. május 26. Braham 1963, Doc. No. 166. A kérdéshez lásd: Bauer 1994, 150-151. p., Braham 2004, 27. p., valamint Yehuda Bauer és Randolph Braham levélváltását, YVS, Vol. 33. (2005), 479-489. p. Ennek a pszichológiai jelenségnek érzékletes leírását adja Ember Mária Hajtűkanyar c. tényregénye. Lásd Ember 1994, 84-85. p. 740 A továbbiakra lásd: Nádor Gyula határidőnaplója, 1944. USHMMA RG 10 Acc. 2000.13. Gyula Nádor Collection. 228
