Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)

IV. Népirtás 1944-ben

lakosok. Pintér Gyula becsüs egy hónapig szolnoki lakásába fogadta be Surányi Imrénét és Sándort.714

IV. 7. Áldozatok

IV. 7. 1. Ismeretek és reakciók

Magyarország náci megszállásának napján több mint háromnegyed millió zsidó polgár került közvetlen életveszélybe, akik addig súlyos diszkriminációnak kitéve, de relatív létbiztonságban éltek. Helyzetüket és az üldöztetésre adott reakcióikat meghatározta az a körülmény, hogy más közép- és kelet-európai országokhoz képest nagyobb mértékben integrálódott, nagyrészt magyar nyelvű, kultúrájú és identitású közösségekről volt szó. Ez azt is jelentette, hogy nem volt jelentéktelen azon nem zsidók (például vegyes házasok) száma, akik személyesen is érintve voltak, sőt maguk is áldozattá válhattak a zsidóüldözés során. A deklaráltan antiszemita politikai kurzus ellenére a „békebeli” együttélést megalapozó, konzervatív-liberális tradíció egyes elemei megőrződtek. A zsidók és nem zsidók, különösen Budapesten és a neológ városokban számos üzleti, szakmai, rokoni szállal kapcsolódtak össze. A védekezésnek tehát nem jelentéktelen potenciális bázisa volt. A magas integrációs szint és a hazafias önértelmezés azonban veszélyeket is hordozott: a zsidók túlságosan bíztak a magyar elittel és középosztállyal fennálló kapcsolataikban.

Az áldozatok a katasztrófa előtt és alatt tanúsított magatartásának elemzésekor az a fő kérdés, hogy mit, mikor és hogyan tudtak meg a rájuk leselkedő veszélyről, és módjukban állt-e másképpen cselekedni a tragédia méreteinek csökkentése érdekében. A szervezett, aktív, fegyveres ellenállás lehetőségei a zsidók számára Hitler Európájában talán 1944 tavaszán és nyarán, Magyarországon voltak a legrosszabbak. Ennek számos oka volt. Nem létezett szervezett nemzeti ellenállási mozgalom, amelyhez csatlakozni lehetett volna. A fegyverforgató zsidó férfiak zöme munkaszolgálatosként otthonától, sokszor az országtól is távol tartózkodott. A magyarországi kampány rekordsebességű végrehajtása sem tett lehetővé semmifajta szervezkedést.715 Az időtényező olyan értelemben is szerepet kapott, hogy 1944-ben, amikor a háború vége karnyújtásnyi közelségben volt, az ellenállás problematikája Magyarországon a „lőni vagy túlélni” kérdés formájában jelentkezett, szemben például az 1943-as varsói vagy bialystoki eseményekkel, ahol a zsidó

714 MNL JNSZML Szolnok városi lg. Biz. ir. 1945-1948. 4. d. (városi tisztviselők)

A magyarországi zsidó ellenállás és önmentés feltételeiről és történetéről lásd Ronén 1998, Novák 2004, Rozett 1997.

224