Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
IV. Népirtás 1944-ben
nagykereskedés tulajdonosa, Konsitzky Gusztáv egy tanúvallomás szerint azzal tagadta meg zsidó kollégája raktárkészletének átvételét, hogy „hullarablásban nem vesz részt”.685 A tömeghangulattal humanitárius okból vagy józan megfontolásból szembehelyezkedők helyzete nem volt könnyű. A jászberényi dr. Fiala Endrét, a zombori tanítóképző igazgatóját azért jelentették fel a tantestület tagjai, mert nem volt hajlandó az intézmény nevében zsidó lakásokat és berendezési tárgyakat igényelni nekik.686 Az átlagpolgárok közül sokan csatlakoztak a korrupt hatóságok és a katonaság rablásaihoz. A zártörés és önkényes lakásfoglalás mindennapos eset volt. Gyakran fordultak elő betörések az elsötétítések alatt is, annak ellenére, hogy ezért a haditörvényszék halálbüntetést is kiszabhatott.687 A többség inkább a vagyonszerzés „törvényes” útjában bízott. A sajtó és a rendőrségi felhívások nem győzték hangsúlyozni: minden zsidó holmi az államé, azt gondosan leltárba veszik, felhasználásáról később döntenek, és osztogatásról szó sincs. Ennek ellenére zsidó ingókkal kapcsolatban is sok kérvény érkezett a polgármesteri hivatalba. A megalapozatlan igények miatt országszerte előfordultak spontán népi megmozdulások a zsidó vagyonért. Jászberényben például egy újra megnyitott kereskedésnél tumultuózus jelenetek játszódtak le, mert elterjedt, hogy kedvezményes kiárusítás van. A tömeg feloszlatásához karhatalmat kellett kivezényelni.688 A kérvényáradat mellett gyakoriak voltak a nyerészkedés, ügyeskedés egyéb formái is. Egy túrkevei lakatos a számára kiutalt gépeken felül is nagy mennyiségű szerszámot vitt el zsidó kollégái műhelyéből, sőt arra sem sajnálta a fáradságot, hogy levágassa a Dávid-csillagokat a zsinagóga kerítéséről. Akadt, aki zsidónak eladott házát akarta visszaszerezni töredék áron.689 Az államilag irányított rablás végeredménye sokakat nem elégített ki. Jóval a tulajdonosok deportálása után is beszédtéma volt a zsidó vagyon sorsa. Jászberényben „a gettólakások leltározása csalódást okozott azoknak, kik azt remélték, hogy ott sok elrejtett s be nem jelentett értéket fognak találni” - írta a helyi sajtó. „Az egész gettóban alig találtak valami értékes dolgot. ” Pénzt egyáltalán nem, arany és ezüst tárgyakat is alig, mindössze hét értéktelen női MNL JNSZML Szolnok m. III. sz. ig. biz. ir. 1945-46. Ez utal arra is, hogy 1944. júliusában a helyi közvéleményben kevés volt a kétség a deportáltak sorsa felől. 686 MNL JNSZML Szolnok megyei IV. sz. lg. Biz. 1947-48. 8. d. A szolnoki pénzügyigazgatóság jelentése a Pénzügyminisztériumnak, 1944. június 3. MNL JNSZML Pü. ig. ir. rés. 60/1944. 688 MNL JNSZML Szolnoki Nb. ir. 120/1946. 689 MNL JNSZML Szolnoki Nb. ir. 428/27/1947. (Varga Ferenc pere) , Dévaványa k. ir. 6627/1944. 218
