Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
IV. Népirtás 1944-ben
A rádió és a sajtó mellett egyéb propagandaanyagok, köztük plakátok és röpcédulák is gondoskodtak a zsidógyűlölet folyamatos gerjesztéséről. Gyakori eszköz volt a kollaboráció hazafias cselekedetként való feltüntetése. Kirohanásokat intéztek a zsidókat segítő „gyászmagyarok”, „aladárok” ellen.651 Felszólították a lakosságot, hogy jelentsenek minden vagyon- és embermentési kísérletet, hiszen ez „a közösség minden tagjának nemzete és faja iránti kötelessége. ”652 Az ilyesfajta manipuláció mellett megjelent a burkolt, majd mind nyíltabbá váló fenyegetőzés is a zsidóellenes hajszát helytelenítő, az üldözöttekkel akár csak együtt érző polgárokkal szemben. A Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség röpcédulája például „utolsó figyelmeztetést” intézett a zsidók társaságában megjelenő keresztényekhez.653 A sajtó és a propaganda által hosszú évek óta közvetített antiszemita világkép és a valós háborús félelmek olyan légkört teremtettek, ahol hitelt adtak az olyasfajta híreknek, mint amilyen a szövetséges repülők által állítólag ledobott robbanó játékokról, mérgezett cukorkákról és hasonlókról szóltak.654 Széles körben terjedtek az ezzel kapcsolatos pletykák. Egy magánlevél szerint például a júniusi légitámadások során „szolnoki zsidó vezette a bombázókat. A lelőtt repülőgépben ráismertek egy Glück nevű szolnoki zsidó ügyvéd fiára. Azért tudtak azok olyan pontosan ott mindent”.655 * * A hitközségnek egyébként egy Glück nevű tagja volt, egy gyermektelen kereskedő. A propaganda intenzitása ugyanakkor arra is utal, hogy a részvét és a segíteni akarás nem lehetett marginális jelenség. Míg a zsidók javait, pozícióit megcélzó politika tömeges egyetértésre számíthatott, a folyamat irányítóinak számolniuk kellett azzal, hogy a totális kitelepítés és fizikai üldözés nyugtalanságot, ellenkezést válthat ki. Már április elején arról számolt be egy német jelentés, hogy a magyar hatóságok erőfeszítései ellenére a vidéki lakosság nem teljesen ért egyet a megszálló hatóságok módszereivel. Elsősorban a nyílt bántalmazások és az üzletek kirablása, lefoglalása váltottak ki ellenérzéseket. A gazdagabbak elleni fellépést többnyire helyeselték, de a A honfoglalás-kori illetve hun mondakörből származó kifejezések a belső ellenség, az (idegen származású) hazaáruló kedvelt sajtóbeli szinonimái voltak. 652 Jász Hírlap, 1944. június 3. 3. p. 653 MNL HBML IV.b. 1406/b. Debrecen pm. ir. 26607/1944. A légkörre jellemző, hogy a propaganda által terjesztett hazugságnak még a magyar katolikus egyházfő is hitelt adott és tiltakozott az „ártatlan gyermekekre ledobott robbanó játékszerekkel” folytatott hadviselés ellen. Serédi Jusztinián bíboros pásztorlevele, 1944. június 29. Közli Gergely. 1984, 611-613. p. „Innen még nem vitték el a zsidókat, pedig már innen is vihetnék” - fűzte hozzá a jászapáti asszony. MNL JNSZML Szolnoki Nü. ir. 518/1947. 211
