Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
IV. Népirtás 1944-ben
zsidóellenes megnyilvánulásokat. A parancsnoksághoz érkezett feljelentéseket (németellenes kijelentések és ellenséges adók hallgatása miatt) zömmel egyszerű munkások és cselédek írták. Hivatalnokok, kereskedők és más középosztálybeliek viszont csak akkor ragadtak tollat, ha közvetlen gazdasági előnyre (lakás, üzlet, állás megszerzése) számítottak. Az ún. jobb társadalmi körökhöz tartozó polgárok rendkívül visszafogottan, óvatosan nyilatkoztak a zsidókérdésben és nagy többségük úgy vélekedett, hogy a német nyomás alatt meghozott rendelkezések túl szigorúak.642 A középosztálybeliek aktivitását túlnyomórészt a haszonszerzés és a szakmai féltékenység mozgatta. A leginkább feltűnő egyes orvosok radikalizmusa és végül már a gyógyítás alapvető erkölcsi elveivel is szembehelyezkedő tevékenysége volt. Földessy Zoltán tisztiorvos, aki a Délvidékről néhány hónappal a megszállás előtt érkezett Szolnokra, a gettósítás idején mindent elkövetett, hogy zsidó származású kollégái ne dolgozhassanak tovább, annak ellenére, hogy pontosan ismerte a helyi egészségügy ellátási nehézségeit.643 A népirtó program sikerének egyik feltétele volt, hogy a szemtanúk többsége egyetértéssel vagy legalábbis közömbösen fogadja, hogy mi történik az üldözöttekkel. A közvélemény befolyásolása érdekében a németek ösztönözték az antiszemita sajtóhadjáratot.644 Az új „médiaügyi” kormánybiztos, a fanatikus antiszemita Kolosváry-Borcsa Mihály 186 napilapot és folyóiratot tiltott be.645 A nemzetiszocialista sajtó a zsidóellenes program végrehajtásának éber őre volt. Nagy figyelmet fordítottak a vidéki eseményekre, elítélve a nem elég következetes végrehajtást és az enyhítési próbálkozásokat. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei sajtó politikai „átállítása” nagyrészt már 1939-re végbement. Szolnokon és Karcagon a konzervatív-liberális, és tulajdonosi-munkatársi körük szerint „zsidónak” tekintett lapok megszűntek. Újságíróik jó részét kizárták a sajtókamarából.646 Ezután minden megyei lap jobboldali beállítottságú, zömében a kormánypártot szervilis módon támogató, politikai véleményformálásban kevés önállóságot mutató sajtótermékké vált. A Veesenmayer jelentése a Külügyminisztériumba, 1944. május 20. Braham 1963, Doc. No. 269. Földessy Zoltán beadványa, 1944. június 6. MNL JNSZML Szolnok pm. ir. 11.474/1944. Veesenmayer jelentése a Külügyminisztériumba, 1944. április 14. Braham 1963, Doc. No. 120. 645 Ránki 1978, 167-168. p. 646 Lásd még a III. fejezetet. 209
