Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)

IV. Népirtás 1944-ben

A zsidó vagyon állami tulajdonba vételének kulcsszervei a vármegyék székhelyein működő pénzügy igazgatóságok voltak. Személyzetüknek április közepén először a vagyonbejelentések adminisztrációja adott munkát. Május elején a kormányzat az egész folyamatot hatáskörükbe utalta.* 489 A megnövelt létszám és munkaidő ellenére a feladat meghaladta az apparátus teljesítőképességét. A pénzügyőrök számára a legtöbb fejtörést a megszálló erők fosztogatásai és követelései okozták. A honvédség tagjai a luxusigények és az önkényeskedések terén a német példát követték, viszont ellenük valamivel hatékonyabban léphetett fel a közigazgatás. A pénzügyőrség mindenütt igyekezett az „állami tulajdont” gyorsított leltározással, civil munkaerő (például tanárok és tanítók) bevonásával megmenteni. A leltárba vett javakat elvben a lakások lepecsételt helyiségeiben kellett őrizniük, később pedig átszállítaniuk azokat egy központi raktárba. A vázlatos, egymásnak gyakran ellentmondó központi irányelvek mellett a tömeges lakásigénylések és a lakosság rablásai is növelték a pénzügyi hatóságok gondjait.

Alig három héttel az ország megszállása után a német és magyar szervek döntöttek a magyarországi zsidóság gettósításáról. Az 1944. április 7- én kiadott bizalmas belügyminiszteri rendelet alapján április 16-án hajnalban megindult a zsidó lakosok összetömörítése az északkeleti országrészben és a déli határsávban.490 Az április 26-i kormányülés a németekkel kötött megállapodás alapján jóváhagyta az összegyűjtött emberek általános deportálását. Egyben elfogadták azt a kormányrendeletet, amely utólagosan „legalizálta” a gettósítást.491 Az ország területének nagyobb részén a gettókba költöztetés május első napjaiban az április 28-án közzétett gettórendelet nyomán indult meg. Az ideiglenes gyűjtőhelyeket nem számítva több mint kétszáz városban és járási székhelyen létesültek gettók. A korábbi gyakorlattal ellentétben ezután a vagonírozási központokba csak öt-tíz nappal a deportálás előtt vitték át az áldozatokat.

A legtöbb magyar törvényhatóság vezetői haladéktalanul lépéseket tettek a gettórendelet végrehajtására. A gettósítás adminisztratív keretét a

április 20. A május 5-én megjelent kiegészítés (56.912/1944. sz. KKM rendelet) értelmében a kereskedőknek május 8. és 20. között reggelenként 7-9 óra között kellett kiadniuk a már megrendelt, illetve idegen tulajdont képező árukat: megalázó módon félig lehúzott redőny mellett. Benoschofsky -Karsai E. 1958, 204-206. p.

489 Kádár - Vági 2005, 235-236. p.

6163/1944. res. VII. BM sz. rendelet a zsidók lakhelyének kijelöléséről. 1944. április 7. Benoschofsky - Karsai E. 1958, 124-127. p.

Minisztertanácsi jegyzőkönyv, 1944. április 26. MNL OL I, 1. tek., 1610/1944 ME sz. rendelet a zsidók lakásával és lakóhelyének kijelölésével kapcsolatos egyes kérdések szabályozása tárgyában. 1944. április 28. Benoschofsky - Karsai E. 1958, 244-250. p.

172