Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)

IV. Népirtás 1944-ben

április 29-30-án Auschwitzba szállították. 1944. május 2-án zömük a gázkamrában pusztult el, a többieket munkatáborokba vitték.465

A németek hivatalos nyilatkozataikban magyar belügynek tekintették a zsidók kirablását. A gyakorlat azonban egészen más volt.466 A megszálló hatóságok képviselői szisztematikusan és széles körben fosztogattak. A legnagyobb zsákmány az SS által megszerzett Weiss Manfréd gyáróriás volt.467 Szervezetten rabolták ki az egyes zsidó közösségeket is. Eichmannék már a megszállás másnapján utasították a Zsidó Tanácsot, hogy mérje fel az összes hitközség ingó és ingatlan vagyonát.468 A vidéken folyó rablóhadjárat mértékéről egyes részadatok adhatnak tájékoztatást. Az 1944. június 6-án készült polgármesteri jelentés szerint például Szolnokon minden ötödik zsidó lakást (438-ból 92, 21%) a németek használtak. Köztük voltak a legnagyobb és legértékesebb belvárosi ingatlanok. Lefoglaltak bérgazdaságokat, gyárakat, műhelyeket, raktárakat, ahonnan nem jelentéktelen értékű árut, berendezést szállítottak el a magyar tiltakozások ellenére.469 Csak Karcagon egyetlen Waffen-SS alakulat közel 400.000 pengő értékű árut vitt el kereskedésekből.470 A hitközségekkel mindenütt komoly összegű „hadisarcot” fizettettek.

Az ultimátumszerű német követelések mindennaposak voltak. A szolnoki Wehrmacht parancsnokság például azzal fenyegetőzött, hogy ha a kívánt ingatlanokat a közigazgatás 24 órán belül nem üríti ki, akkor feltörik a zárat, és a holmikat kihajigálják onnan. Követelték többek között a zsidó lakások valamennyi ágyneműjét és mindenféle berendezési tárgyakat, beleértve az „extrákat”, például zongorákat is. A lakásokban javítási és átalakítási munkákat végeztettek magyar szakemberekkel, majd fizetés helyett a hatóságokhoz irányították őket.471

A vidéki közigazgatás és rendvédelem panaszai nyomán Baky László államtitkár rendeletben fordult a hatóságok vezetőihez, akik, értelmezése szerint „túlzott érzékenységgel” és „merevséggel” reagáltak a német akciókra.

Veesenmayer jelentései a Külügyminisztériumba, 1944. április 27-29. Braham 1963, 361-363. p.

446 Aly - Gerlach 2002, 172-173. p.

467 Karsai - Szinai 1961. Kádár - Vági 2004, 195-208. p.

A körlevelet és a beérkezett kérdőíveket lásd: Frojimovics-Schweitzer 1994.

469 MNL JNSZML Dévaványa k. ir. 5218/1944, Túrkeve pm. ir. 5676 és 2995/1944.

Polgármesteri kimutatás a megszálló alakulatok által okozott károkról, 1945. október 26. MNL JNSZML Karcag pm. ir. 8996/1946.

A szolnoki pénzügyigazgatóság jelentései a Pénzügyminisztériumnak, 1944. június 3. és 13. MNL JNSZML Pénzügyigazgatóság ir. 60 és 60/1. főn. sz. 1944.

168