Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)

III. A kirekesztés évei (1918-1944)

DOKUMENTUMOK a III. fejezethez

Breuer Dezső nyilatkozata az 1919-es proletárdiktatúra alatt játszott

szerepérőt27

MNL OL K 184. Földművelésügyi Minisztérium általános iratok, 27. tétel

100597/1941.

Az 1919 évi proletárdiktatúrának nevezett forradalom egész eszmevilága távol állott tőlem, akit mindig a törvényes állami és társadalmi rendhez való törhetetlen ragaszkodás irányított. Nem elégedtem meg azonban azzal, hogy a forradalom eszméivel, módszereivel és embereivel csak benső

eszmevilágomban állok szemben, hanem a magam részéről mindent el is követtem, hogy a forradalom megdöntésére irányuló elhatározásomnak a megfelelő érvényesítési módját is megkeressem. Elsősorban érintkezést kerestem és találtam a velem azonos gondolkozású és ellenforradalmi érzésű polgárokkal, azután azokat megszerveztem és részükre fegyvert szereztem. A felfegyverzett ellenforradalmi csapatok leverésére a proletárdiktatúra intézői a Csonka-féle tengerész terrorista különítményt küldték le Jászladányra. Ezek 1919 évi május havában az ellenforradalmat fegyverrel leverték és társaimmal együtt engem is letartóztattak. A velem együtt letartóztatott Bornemissza Jenő jászkiséri községi főjegyzőt és Szöllősi Miklós kiskörei községi bírót kivégezték, Farkas József jászkiséri községi jegyzőt pedig akként bántalmazták, hogy eme bántalmazások következtében rövidesen elhunyt.* 428 Rólam is azt a hírt terjesztették a terroristák, hogy engem is kivégeznek. Ez azonban nem következett be, hanem kb. 12 napi fogva tartás után, amely alatt a legsúlyosabb testi és lelki bántalmazásokon mentem keresztül, szabadon bocsájtottak.

Ezt a tényállást Jászladány község elöljárósága részben saját tudomása, részben pedig tanúk vallomása alapján megállapította és arról 1084/1939 sz. alatt bizonyítványt is állított ki részemre, amelyet a jászsági alsójárás főszolgabírája és Jász-Nagykun Szolnok vármegye alispánja láttamozott és igazolt.

A szöveg a zsidótörvények alóli mentesítésért folyamodó kérvény része volt, amelyet az illetékes minisztérium elutasított.

Bornemissza Jenőt május 14-én, Szöllősy Jenőt május 22-én végezték ki. A tettesek feltehetőleg Cserny József különítményéhez tartoztak. Váry 1922, 70. p.

146