Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)

III. A kirekesztés évei (1918-1944)

Az antiszemita légkör társadalmi hatásait elsősorban a demográfiai adatokon keresztül lehet megragadni. 1920 után nagyarányú elvándorlás indult meg. Emellett a gazdasági nehézségek, az iskolázási és karrier-lehetőségek beszűkülése (például az egzisztenciális okokból halogatott nősülés) szintén hozzájárultak a születésszám drámai csökkenéséhez. Különösen a magas asszimilációs és modernizációs szinten lévő kisvárosi közösségekben, például Jászberényben jelentkeztek ezek a jelenségek igen markáns formában. A konszolidációs időszakban a születések száma még lépést tartott a halálozások számával, de a harmincas évek elejének ismét kedvezőtlenné váló légkörében ez az arány megfordult, majd mélyen az önreprodukciós szint alá esett. A korszak végére a halálozások száma közel hétszeresen múlta félül a születésekét.

Születések és halálozások száma a jászberényi zsidóság körében. A zárójelben lévő adatok az abszolút számokat, a dőlt betűs számok az adott időszak éves átlagát jelölik, a táblázatból hiányoznak az 1917-1919 közötti

évek adatai (9 születés, 4^

halálozás)332

1895-1916

1920-1931

1932-1937

1938-1943

Születések

21,5

9,5

6,2

1,8

(474)

(114)

(37)

(11)

Halálozások

15,9

9,6

8,6

12,5

(351)

(115)

(52)

(75)

Egyes falusi ortodox közösségeknek (például Kunmadaras) nagyobb volt a megtartó erejük, de a csökkenés a községekben általában még magasabb volt. Számos kisközségben a húszas években megszűnt a vallási élet, például az 1860-as évekig a vármegyei zsidóság „fővárosának” számító Tiszabőn.333 A fiatalabb generáció elvándorlása Budapest mellett elsősorban Szolnokra irányult. A megyeszékhely, mint fontos közlekedési és kereskedelmi központ egzisztenciálisan jóval több lehetőséggel kecsegtetett, így az ott megtelepült zsidóság létszáma is jóval magasabb volt. A vidéki magyar zsidóság általános demográfiai csökkenését jól szemléltetik a Szolnokra vonatkozó adatok. 1876 és 1900 között a születések éves átlaga az izraelita egyházi anyakönyvek adatai szerint 56,5 volt. A századfordulótól az első világháborúig eltelt időszakban évente már csak átlagosan 36 gyermek született. 1919 és 1937 között ez a szám 14,3 volt, majd a zsidótörvények és a második háború éveiben (1938-1943) mindössze 31 izraelita vallású kisgyermek látta meg a napvilágot (évente alig

MNL JNSZML Jászberény, születési és halálozási anyakönyvek 1895-1943. Az egyes községek demográfiai viszonyait lásd: Csősz 2007.

116