Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
III. A kirekesztés évei (1918-1944)
Az első világháború utolsó hónapjaiban (1882/83 után) újabb zsidóellenes erőszakhullám bontakozott ki Magyarországon. Az atrocitásokat általános szociális elégedetlenség fűtötte, ezért szerte az országban előfordultak, de intenzitásukban szerepet játszottak a helyi antiszemitizmus tradíciói. 1918-ban megyeszerte, különösen a kisebb településeken felbomlott a rend. A frontról fegyveresen visszatért katonák és helyi lakosok számos településen garázdálkodtak, és népítéleteket rendeztek a gyűlölt közigazgatási tisztviselők és a vagyonos polgári réteg, köztük a zsidók ellen. A helyi nemzeti tanácsok és a nemzetőrök tehetetlenek voltak, sőt az utóbbiak gyakran csatlakoztak a fosztogatókhoz. A proletárdiktatúra kikiáltásának híre újabb hullámot indított el. Fegyverneken és Karcagon zsidó kézben lévő uradalmakat támadott meg a tömeg. A Jászság több pontján a boltokat fosztották ki. A nincstelenek mellett olykor a birtokos parasztok is csatlakoztak a rablásokhoz, mondván, hogy „kitört a forradalom most már mindent szabad.”306 A helyi zsidó középosztály és értelmiség jelentős része nyilvánvalóan szimpatizált a polgári demokratikus kormánnyal. Az 1918 novemberében megalakult nemzeti tanácsokban és néptanácsokban ehhez képest csak szórványosan vállaltak szerepet. A grémiumokban a baloldali pártok és mozgalmak helyi szimpatizánsai és a keresztény polgári értelmiség (például a gimnáziumok tanárai) játszottak vezető szerepet. Feltételezhető, hogy ennek az antiszemita közhangulat miatti „önkorlátozás” volt az egyik oka. Ezt bizonyítja, hogy a tanácsválasztások jelöltlistáiról több helyütt kihúzták a zsidókat, de a nőket és a „nadrágosokat” is.307 A proletárdiktatúra alatt létrejött munkástanácsok és direktóriumok tagjai sorában számszerűleg csekély arányban találunk zsidó származásúakat. Az 1945-1989 közötti helytörténeti szakirodalom nagy terjedelemben (és természetesen apologetikus módon) tárgyalta a forradalmak eseményeit.30'3 Ezek a publikációk a forradalmak Jász-Nagykun-Szolnok megyei vezetői és résztvevői közül több száz nevet soroltak fel. Ebből kevesebb mint tíz személyről feltételezhető, hogy zsidó származású volt.309 A levéltári források alapján ez a névsor további néhány személlyel egészíthető csak ki. Fia azonban a pozíciók jelentőségét tekintjük, az arány megváltozik. Különösen nagyobb 306 Kaposvári et al. 1961, 16-17. p., 30. p. 307 Kaposvári et al. 1961, 37. p. 308 Lásd például Adatok I-II, Selmeczi 1969, Gecsényi-Selmeczi 1974. A szolnoki Szociáldemokrata Párt vezetőségének egy zsidó tagja volt, Weisz Sámuel személyében. A proletárdiktatúra idején Löbenhoffer Ede, Weisz Andor (Antal) ifjúmunkás és a munkástanács Stern nevű tagja játszottak szerepet. Szabó I. - Szabó L. 1989, 244-245. p. 107
