Bagi Gábor: Forradalom, szabadságharc és megtorlás a Jászkun kerületben - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 11. (Szolnok, 2009)

A JÁSZKUN KERÜLET 1848/49-BEN - I. A Jászkun Kerület a polgári forradalom előtt

gazdálkodása, közösségi szervezete az úrbéres vidékeknél általában fejlettebb volt, és országosan is sok tekintetben a jövő fejlődési irányába mutatott.5

I. A Jászkun Kerület a polgári forradalom előtt

Az 1745-ös redemptio végül biztosította a jászkun lakosság szabadparaszti jogállását. Emiatt sokáig úgy tűnt, a feudalizmus felszámolása és a polgári átalakulás eszméi a törvényhatóság szempontjából érdektelenek. A forradalom előtt azonban egyértelműen kiderült, a jászkunok saját érdekükben sem szigetelődhetnek el az országos folyamatoktól.

I. 1. A redemptio hatása a jászkun társadalom fejlődésére

A jászkun társadalom egy alapvetően befelé forduló, paraszti társadalom volt, a magyar feudalizmus átmeneti - jobbágy és nemes között elhelyezkedő - társadalmi kategóriája. A „jobbágynál több, nemesnél kevesebb állapot”, a jellegzetes paraszti kultúra a közgondolkodást is behatárolta. A nemesi tudat számos elemét őrző (és azt egy etnikai elkülönülésből származó privilégiális tudattal ötvöző), ám attól kulturális, iskolázottsági szintjét tekintve elmaradó jászkun közgondolkodásnak szempontunkból több sajátossága is kiemelhető.

1. A jászkunok lenézték az úrbéres jobbágyságot, magukat (főként a redemptusok) nemesnek, vagy azokkal egyenrangúnak tartották, és idővel legfőbb törekvésük országos nemesként való általános elismertetésük lett.

2. Az etnikai elkülönülés elemeit őrző, szilárd közösségi tudat nyomán a reformkorban is kikezdhetetlen volt a feudális „Magyar Nemzethez” tartozó, ám saját törvényei szerint, amannál szabadabb „Jászkun Nemzet” képe. Bár vitatták, hogy ebbe a birtoktalan irredemptusok is beletartoznak-e a birtokos redemptusok mellett, e nézetkülönbségek egyáltalán nem érintették a privilégiumok jogi kereteit. E kétszeresen is rendies szemlélet miatt a polgári nemzetfogalom így csak a reformkor végén vált általánosabbá.

3. A jászkun lakosság társadalmi helyzettől függetlenül sokáig csak a Kerületek kiváltságainak fenntartásával tudta elképzelni a jövőt. Az úrbérinél kedvezőbb viszonyok a privilégiális elvek feltétlen védelmét eredményezték annak erényeivel, és - szükséges rosszként értelmezett - hibáival együtt. E provinciális szemléletmód miatt 1848-ig a társadalmi ellentétek kizárólag a

5 BAGI Gábor 1995. 20-21., 227-235. p.

11