Bagi Gábor: Forradalom, szabadságharc és megtorlás a Jászkun kerületben - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 11. (Szolnok, 2009)

A JÁSZKUN KERÜLET 1848/49-BEN - III. A megtorlás és az önkényuralom kezdetei

de részeg katonák garázdálkodásáról is vannak adatok. A több évig gyakori, fegyverrejtegetésért kiszabott büntetéseknél ezért sem tudni, hogy valódi bűntettekről volt-e szó. Hasonló a helyzet a hatósággal szembeni gyakori ellenszegülések kapcsán is.219

A katonai igazgatás és a gyülekezések tiltása hosszabb távon már 1849 végétől gátolta a törvényhatóság normális működését. Decemberben Kunmadarason arról panaszkodtak, hogy a forradalom óta nem tarthattak céhgyűlést sem. Végül Kenézhez fordultak, hogy az ügyeket hogy intézzék.220

Haynau 1849. december 20-án Szentiványi javaslatára Jankovich György Pest megyei másodalispánt nevezte ki a Jászkun Kerület főkapitányává. Alkapitány - Kálmán Sándor helyén - az a Hegedűs Zsigmond lett, aki 1849 tavaszán elkerülte a felelősségre vonást, majd Kossuthnak köszönhette jász kapitányi kinevezését. Kétségtelen, hogy a helyben maradt tisztviselők sokat enyhítettek a korszak nehézségein (Jankovicsot és Hegedűst utólag dicsérték), ám az önkényuralmi rendszeren ők sem változtathattak.221

Megtorlások mindazonáltal ezt követően is voltak. így Kovács István és János kiskunlacházi lakosokat Kossuth éltetéséért botozták meg, börtönbe zárták Helmeczi József kunmadarasi lelkészt, a nagykunsági népképviseleti presbitérium egykori szervezőjét, aki aztán 1857-ig raboskodott. Egy jászdózsai bujdosó honvéd édesanyját fia miatt vetették börtönbe, ahol aztán megtébolyodott. A legfurcsább sors azonban az 1848 nyarán hírhedté vált Bathó Ignác jászladányi főjegyzőt érte. 1851-ben egy állítólag Kossuth által szervezett felkelés 160 alföldi vezetője között megtalálták a nevét, mire Ozorótzky István ladányi főbíróval letartóztatták, és 16 évre ítélték. Elképzelhető, hogy hosszabb ideig volt letartóztatásban és börtönben, mint maga Illéssy János!222

Sajátos vég jutott az 1850-es évek eleji jászkun betyárvilág talán legismertebb, utóbb ’48-as hőssé magasztosult alakjának, a jászjákóhalmi Fazekas Dávidnak. A két gyermekes, nős csikós lopás miatt már 1848 előtt is konfliktusba került a törvénnyel. A szabadságharc után rablások tették híressé, ám 1850-ben feladta magát, és így kegyelemből csak börtönbüntetésre ítélték. 1852 nyarán azonban kitört a jászberényi börtönből, majd a Jászságban és a Tisza mentén bujkált. (Állítólag kévésén múlt, hogy a korszaknak nevet adó Bach Sándort is ki nem rabolta.) Végül 1853. január 24-én Jászjákóhalmán egy

219 ELEK György 1998. 150-151. p.; Magyar Hírlap, 1852. okt. 7.

220 JNSZML Jászkun Kerület, Főnöki ir. 649/1849. sz.

221 HERENDI József 1901. 131. p., KORMOS László 1967. 109-110. p.; BÁNKÉNÉ MOLNÁR Erzsébet 1995. 149-155. p.

222 HERENDI József 1901. 131-132. p., SUGÁRNÉ KONCSEK Aranka 2003. 34-35. P78