Bagi Gábor: Forradalom, szabadságharc és megtorlás a Jászkun kerületben - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 11. (Szolnok, 2009)
A JÁSZKUN KERÜLET 1848/49-BEN - III. A megtorlás és az önkényuralom kezdetei
a jász kapitányi tisztbe visszahelyezte, sőt később a nádor által 1845-ben eltörölt tisztviselői adómentesség visszaállítását is pártolta.195 Közben Varga szeptember 17-én kinevezte a központi és a külön kerületi tisztikart, bár a két kunkapitányi poszt üresen maradt. Átnézte a közösségek jegyzőkönyveit, majd 20-án betiltotta a közgyűléseket. Kenéz Varga intézkedései zömét jóváhagyta, ám engedélyezte a községi gazdálkodás ügyeiben a tanácskozást az értelmiség és a vagyonosabbak bevonásával, sőt az 1848 előtti külső tanácsok újjáalakítását is. A tagok kinevezése jogát viszont a kapitányok kapták, akik a főbíró véleménye után helyben döntöttek. Végül a Kiskunságba Péter Antalt, a Nagykunságba pedig Várady Istvánt nevezték ki kapitánnyá, ám az utóbbi halála után a helyébe Ujj Mihály került. Kenéz elérte a Felső-Kiskunság önálló járássá nyilvánítását is. A kor forrásai rendkívül hiányosak, így nem cáfolható Herendi József megállapítása, miszerint 1849 elejéhez képest a hármas kerületi tisztikar csak pár helyen változott, és szinte egészében kész volt az önkényuralmat szolgálni. A néhány kikerült személy között volt Balajthy Vendel kiskun és Hajdú Mihály nagykun kapitány, továbbá a Nagykunságból Varga Imre, Papp Mór, a Kiskunságból pedig Tóth Pál és Virágh Dénes. Különböző okok folytán mások is kihullottak az igazgatásból, ám a hármas kerületi és a jászsági tisztikar szinte alig változott, míg a két kunságinak is fele-kétharmada a régi személyek közül került ki.196 Bár voltak kivételek, a helyszíni vizsgálatok során általában itt is igyekeztek menteni a perbe fogottakat, olykor mosolyogtató kifogásokkal. Mindazonáltal főleg a volt kormánybiztosok, a Jászkunság élén álló Illéssy, a Nagykunságban és a hadseregnél működött Varga Imre és a Kiskunságban ténykedő Balajthy számíthattak felelősségre vonásra. Ezek hónapokig bujkáltak, és csak a Haynau-féle megtorlás után jelentkeztek a hatóságoknál. Az első kettő helyzete egyértelmű volt, első fokon halálra ítélték őket, ám a császári kegyelem 1852-ben ezt Illéssynél 10, Vargánál 4 év börtönre változtatta, amelynek jó részét le is töltötték. Balajthy is csak 1851-ben jelentkezett a hadbíróságon, és állítólag az uralkodóval való korábbi ismeretségének köszönhette felmentését.197 Az országgyűlési képviselők - ismereteink szerint - végül nem szenvedtek büntetést, bár az ügyükben hónapokig tartó vizsgálat kegyetlen és megalázó volt. Őket 1848. október 1. utáni tevékenységük igazolására Haynau még 1849 nyarán a haditörvényszék előtti megjelenésre utasította. Illéssy kivételével az év végére mind megjelentek a bíróságok előtt, és előadták - olykor igen abszurd - védekezésüket. Gózon Imre kiskunhalasi képviselő pl. azzal mentette magát, hogy a Függetlenségi Nyilatkozat kikiáltásakor „agyvelő 195 196 197 JNSZML Jászkun Kerület, Főnöki ir. 39/1849., 281/1849. és 430/1849. sz. Uo. 18/1849. sz. Magyar Hírlap, 1852. máj. 6. 73
