Bagi Gábor: Forradalom, szabadságharc és megtorlás a Jászkun kerületben - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 11. (Szolnok, 2009)

A JÁSZKUN KERÜLET 1848/49-BEN - II. A Jászkun Kerület a forradalom és szabadságharc alatt

Az viszont általános felháborodást váltott ki, hogy miután Verbászra lekísérte a ladányiakat, azonnal hazatért. Az elégedetlenség lázongássá fajult, és a helyzet október közepére tarthatatlanná vált. A kerületi közgyűlés vizsgálata ugyan jóváhagyta Bathó eljárását, és hivatalában meg is erősítette, ám a lakosság a végzést nem fogadta el. Erre Jászberényből megbízottakat küldtek Jászladányra, hogy a mutatkozni sem merő főjegyzőt hivatalában megerősítsék, a lakosokat pedig lecsillapítsák. Ez azonban nem sikerült. A nép egységesen hangoztatta, hogy „Nékiek nem kell, miért hagyta el őket a Verbászi táborbul. ” A kiküldöttek erre a helyi tanácsot igyekeztek segítségül hívni, ám hiába. Kitűnt, hogy „A Képviseleti Egyének többé Bathó Ignátzot Jegyzőnek el nem vállallyák”, mert a lakosság sem fogadja el.172

A levéltári anyag megsemmisülése miatt máig nem ismert a jászfény szarui lázadás története, amelyről - a kerületi tisztviselőknek ki nem adott előfogatok kapcsán - csak egy büntetőügyből, említésszerűen értesülünk. 1848. szeptember 10-én a kerületi közgyűlés Jászberény város elöljáróit feddte meg ezért, mivel az esetnek az egyébként is zavaros országos helyzetben, különösen tragikus következményei lehettek volna.173

A szabadságharc alatt a legkínosabb, csaknem társadalmi csoportokat egymás ellen hangoló botrányává a szabadcsapat-szervező Takács István karcagi beszédei fajultak, 1849. január második felében. Az utólagos jegyzőkönyvi leírás szerint ezekből a „ nép azt értette, hogy ... ki a ... csapatba be áll, szabad a' más borát meginni, ... más lovát maga alá elfoglalni - 's csak az illy ember lesz ezután redemptus. Ennek következtében több olly esetek adták magokat elő, mellyek a csend és a rend megbomlásával fenyegettek. ... a' közönség egyik korcsmájában némelly garázda egyének egész hordó bort erővel elfoglaltak, a' gazda embereket megtámadták, hogy adjanak nekiek lovat, továbbá ugyan azokat fenyegették, hogy földjeik az ő számokra el fognak foglaltatni. ” Takács, majd Pálinkás őrnagy ugyan csillapította a rendbontókat, ám az ügy végül Takács és Kálmán Sándor alkapitány közötti nyílt konfrontációvá fajult.174

Kálmán esete is mutatta, hogy a szabadságharc alatt hivatalt viselni nem volt könnyű. A helyi lakosság sem örült a terhek növekedésének, és az átgondolatlan, olykor egymást keresztező felsőbb intézkedések végrehajtásának, de a szembenálló hadseregektől sem volt célszerű bármit is megtagadni, bármelyiknek is ellenszegülni. 1849 május végén emiatt a karcagi tanács 11

172 JNSZML Jászkun Kerület, 1848-as Bizottmányi iratok, 1648/1848. és 1676/1848. sz.

173 Uo. Jászberény, Hivatalos Tudósítások 1848-1850. 56. fiók, 3. csomó, 40. sz. - Átszámozva 1097. sz.

174 Uo. Karcag, Tanácsi jkv. 1849. febr. 1.

63