Bagi Gábor: Forradalom, szabadságharc és megtorlás a Jászkun kerületben - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 11. (Szolnok, 2009)
FORRÁSOK - A SZERBEK ÉS JELAČIC ELLEN
BKML Kiskunhalas, V. 240. Protocollum LXVI. 60. p. (Közli: IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1988. 185. p.) 43. Hadügy miniszteri felhívás a nemzetőrség szervezésére Jászberény, 1848. június 11. Nemzetnek! Jász Kun Hazánk fiai! Polgártársai! Újvidéknek nemcsak törvényeink ellenállásárul, de felzendüléséről is bizonyosan hallottatok. Ezen hír hivatalos jelentésből bebizonyo[so]dott. Midőn ezt közhírré tenném, nem szükséges mondanom, mit kíván tőletek a trón, haza, s törvényeinknek java, s igénye, nehogy azt, mit századokon át, vészteljes időkön át őseink megtartottak, azon szabadságot, mely jövendő jobb létünk alapja, s azon függetlenséget, mely nélkül semmi jót magunknak nem eszközölhetünk, mi ivadéki dicső őseinknek elveszítsük ezen egyetlen nemzeti kincsünket, őseinkről reánk szállott hagyományt, melyet a vélünk szövetkezett nemzetekre azért mindig kiárasztott nemzetünk. Magyarok! Most tehát védeni és legmegfeszítettebb erővel fenntartani szent kötelességünk, és azt egyesülten tenni is fogjuk. Felhívom ennélfogva a Jászkun Nemzetet, Hajdú Kerületet, Pest, Csongrád, Csanád, Békés, Arad, Szabolcs, Bács, Bihar megyét - Budapest, Debrecen, Kecskemét, Szeged, Arad, Hódmezővásárhely, Szentes, Szolnok, Nagykőrös, Mezőtúr, Békés és Gyula városokat, ezenkívül még Nagyvárad vitéz lakosait: miszerint azonnal nemzetőr seregeiket felállítsák és rendezzék, amennyire lehető, a hadseregben már szolgált elöljárókkal. Vadászpuska, kasza, kard, pisztoly, fokos, buzogány sat. Saját fegyvereikkel lássák el, és magokat haladéktalan aképp tartsák, hogy az első felhívására a hazának, a már megtámadott Bács, Torontál megye helységeinek védelmére, s oltalmára lehessenek, hogy azon bűnös megtámadok, törvényszegők, vagyonokat dúlok, kik korántsem szerbek vagy horvátok, minthogy ezek a magyar koronáért és nemzetért igaz testvérként mindig vérüket és éltüket áldozák, úgy ezentúl is bizonyosan a magyarral közös szabadságokért fognak inkább buzogni, s harcolni, mint rabigát hordani; Szerb atyánkfiái már azért sem lehetnek, minthogy őket a magyar nemzet 180 év előtt a török járom elől testvérileg karjaiba fogadá, s ezen nemzet hálátlan sohasem volt, ez tehát semmi egyéb, mint egy elkorcsosodott vakmerő, háládatlan gyülevész nép, megbüntetve visszaverettessenek, és ezáltal közös hazánk békéjét fenntartva, királyi trónunk tekintélyét és hazánk integritását sértetlen megőrizzük. Budapest. Június 10-én ’848. No. 255. A hadügyminiszter Mészáros Lázár m.k. 135
