Bagi Gábor: Forradalom, szabadságharc és megtorlás a Jászkun kerületben - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 11. (Szolnok, 2009)
FORRÁSOK - A TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉS ORSZÁGGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK
követség, nem Nagy Károly cikkének csárdái gorombaságai, hanem ezen szavai, ezen hetvenkedése tette velem, amit tettem. Ez nyilvános kihívás a párbajra, s ha én hátrálok, vagyis ki nem lépek, minden ember leköphetett volna, és leköpött volna, s diadalmaskodott volna bizonyosan Nagy Károly, pedig ezt sohasem fogja velem tenni, nem csak olyan ember, kinek a vezetékneve Nagy, hanem még olyan sem, akinek a nagy epithetona!244 - soha magam iránt mellőzhetlenebb kötelességem nem volt, mint ezen nyilatkozata után őt provokálnom, s ezt megtettem Jókai és Pálfí által. Ők elmentek hozzá, s kihítták, de ő semmi szín alatt el nem fogadta a párbajt, s miután szekundánsaim elhagyták őt, rohant Perczelhez, s föladott bennünket. Perczel kinevette őt... éppen azután találkoztam vele, hogy Nagy Károly eltávozott tőle, s kacagva beszélte el a megtörtént jelenést. Ekkor írtam azon néhány sornyi kis nyilatkozatot, mely a Pesti Hírlapban, s egyéb lapokban megjelent, melyben előadom, hogy Nagy Károly gyáván hátrált. Másnap azon hír teijedt, hogy már kész elfogadni a párbajt, s én - túlságos lovagiasságból - azonnal küldtem szekundánsaimat az övéhez, Szeleshez, ki a kihívott nevében kijelenté, hogy ez kész víni karddal, mibe szekundánsaim nem egyeztek bele, ajánlván a párbaj szabályaival megegyezőleg a pisztolyt, mint erősebb fegyvert. Én nem akartam puszta parádét, puszta kardpengetést, vagy legföllebb néhány karcolást, én kockára akartam tenni életemet azon remény fejében, hogy lelövöm azt a silány fattyút, ki vakmerő volt olyan veszett kutya módon nekem rohanni... de, aki néhány nap előtt azon hetvenkedő frázissal ijesztett a közönség előtt, nyomorúságosán visszahökkent a pisztoly előtt. És ennyiből áll az egész affér. Én eleget tettem magam iránti kötelességemnek, ő pedig szép mellékneveit a gyávával szaporította. Hogy föl nem pofoztam, annak köszönheti, mert nem akarom tenyeremet bemocskolni piszkos pofájával... amit mások tesznek vele, ahhoz semmi közöm, én senkit se nem csillapítok, se nem ingerlek ellene. Aki ennyit mond az ügyről, mint én mondtam, az igazat beszél, aki kevesebbet vagy többet mond, annak ne higgy, mert hazudik. Végre, ami a követséget illeti, annak megnyerése végett soha és sehol egy lépést sem teszek többé ez életben... ha széles e hazában egyetlen egy kerületnek sem lesz annyi becsületérzése, vagy tulajdonképpen belátása, hogy engem megválasszon, úgy Isten Szentháromság úgyse, nem érdemli meg Magyarország, hogy képviseljem! Isten veled! Őszinte barátod Petőfi Sándor BKML XV. 11/67-15. Eredeti levél, Petőfi aláírásával. (Közli: IVÁNYOSI SZABÓ Tibor 1985.228-230. p.) 244 Jelzője 130
