Bagi Gábor: Forradalom, szabadságharc és megtorlás a Jászkun kerületben - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 11. (Szolnok, 2009)
FORRÁSOK - A TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉS ORSZÁGGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK
Fogadják kérem polgártársaim ezen felhívásomat, mellyet tőlem a kötelesség és azon őszinteség igényel, szívességgel, és tartsák meg részemre bármiként fognak határozni, azon bizodalmát és szívességet, mely önök eránt engem soha nem gyengülhető hálára kötelez. Aki egyéb eránt vagyok Jászberényen, 1848. július 6. Szentkirályi Móricz sk. JNSZML Túrkeve. Missiles. Szám nélküli, eredeti irat, a főkapitány aláírásával. Szentkirályi a verbászi táborozás miatt ajánlotta fel mandátumát, a választókerület azonban ragaszkodott személyéhez, így a főkapitány végül engedett. 40. Petőfi Sándor levele Bacsó János fülöpszállási segédlelkészhez Pest, 1848. július 16. Barátom Jancsi! Nem szeretem a levélírást, nem is igen érek rá a levélírásra, azon fölül éppen ma adtam postára egy hozzád szóló levelemet, mindezek dacára sem hagyhatom felelet nélkül most kapott leveledet. Mi annak első részét illeti, sok hamis állítás között sok igazat mondasz. Igaz, hogy olyan a nép, amilyennek te rajzolod, de csalatkozol abban, ha hiszed, hogy én valami ideális testületnek képzelem, nem, barátom, én egy szikrával sem képzelem különbnek, mint amilyennek lenni te állítod, de életem fő törekvése az, hogy olyan ne maradjon, amilyen jelenleg. Sokan a nép nemesítését, művelését, sziszifuszi munkának tartják: én nem, s éppen azért van erőm csüggedetlenül küzdeni az ő érdekében, s ha én nem érném meg a boldogabb, szebb időt, megéri más, s enyésszék el bár az óriási munkában az én fáradozásim nyomdoka, ne említsék bár az én nevemet a népregenerátorok nevei között, azért én boldogan halok meg azon öntudattal, hogy lelkemből is cseppent egy harmat azon szentelt vízbe, mely az emberiséget újonnan meg fogja keresztelni.- Leveled második részét a párbajt illetőleg, attól én nem kevésbé undorodom, vagyis nem tartom kisebb bolondságnak, esztelenségnek, mint te. Tudom én, hogy becsületemet senki el nem veszi, el nem veheti, és ha valaki elvenné, azt ugyan párbajjal vissza nem szerezhetném; de itt nem is becsületem jött kérdésbe, hanem bátorságom, s annak tanúját, fényes tanúját kellett adnom, nehogy feljogosítsak, felbátorítsak minden pimaszt, minden sehonnait, hogy velem packázzék, hogy inzultáljon, hogy piszkoljon. Nagy Károly azt mondja, azon szemét cikkében, hogy „ha bajom van vele, álljak ki nyílt sisakkal, ő nem fog hátrálni előttem semmiben!” Nem a meghiúsult 129
