Soós László: Soós László doni naplója és levelezése 1942-1943 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 10. (Szolnok, 2007)
NAPLÓBEJEGYZÉSEK – LEVELEZÉS
Az éjjelt átaludtuk, öt órakor volt az ébresztő. Reggel körzettakarítás volt és burgonyát pucoltunk. Az ebéd burgonyagulyás, elég jó. Utána egy kicsit pihentem, majd légvédelmi árkot ástunk. Közben írtam egy lapot haza és Pestre is, lassan eltelt a délelőtt. A vacsora sajt, zableves, utána beszélgettünk. Későn kaptam meg a postát, egy lapot, két kis csomagot, kekszet és cigarettát. A kekszet egy kicsit megdézsmálták az úton. Takarodó, hazagondolva alszom el. Amerre én járok Messze a hazámtól gránátverte földön, Minden éjszakámat dideregve töltöm. Katonaköpenyem egyetlen takaróm, Puskaropogás szüntelen altatóm. Nincs, ki takargasson, nincs, ki simogasson, Azért engem senki, sehol ne sirasson. Hazavisz az álmom szép magyar hazámba, Kiért a puszta föld most annyi ember ágya. Ahogyan a télre szép kikelet támad, S köd nem állja útját fényes napsugárnak, Véget ér a harc, győzünk nemsokára, Hazamegyünk, otthon virág lesz a párna. Drága Ilonkám és Csöpikém! Tudatom veletek, hogy jól vagyok, nincs semmi bajom, melyet nektek is kívánok. Ilonkám a mustot, amit vettél, be kell jelenteni. Magatokra vigyázzatok nagyon, majd csak lesz valahogy. Kézcsókom Mamának, Mariékat és titeket is csókollak sok szeretettel, hű féljed és apud. Üdvözlök mindenkit, Macám majd átadja. László Drága édes Lacikám! Kívánom, hogy soraim a legjobb egészségben találjon. Drága szívem, a lapodat, amelyet 26-án írtál, megkaptam. írtad, hogy Bözsit ne engedjem 97 97 „Budapest. (...) Honvédségünk mostani harcaiban a sebesülteket a Don partjáról kell hátra szállítani különböző egészségügyi intézetekbe, tehát egészen szokatlan és nehéz feladatokkal kell a sebesült- és betegszállításnak megbirkóznia. (...) A könnyebben sérültek, akik különleges szakmai beavatkozást nem igényelnek, akiknek gyógyulása nem haladja meg a négy hetet, valamelyik tábori kórházban nyerik újra vissza szolgálatképességüket. (...) A négy héten túl gyógyuló vagy véglegesen szolgálatképtelenné vált sebesült honvédeinket a kórházvonatok szállítják a hátországi hadikórházakba. Ezerötszáz-kétezer kilométer utat kell megtenniük a kórházvonatoknak, míg féltett szállítmányukat átadhatják az itthoni kórházaknak. Ezek a vonatok tehát valóságos guruló kórházak, amelyekben 7-10 napig ápolják a sérülteket. (...).” - MOL K 428 MTI napi jelentések. 1942. X. 7. szerda97 96
