Soós László: Soós László doni naplója és levelezése 1942-1943 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 10. (Szolnok, 2007)
NAPLÓBEJEGYZÉSEK – LEVELEZÉS
tea, halkonzerv, füstölt hal, ezt én is meg tudtam enni. Úgy 8 óra volt, amikor bejöttünk és lefeküdtünk. Rossz itt az este, mert jönnek a RÁTÁK, és szórják a bombát a fejünkre. Úgy kilenc óra tájt jöttünk, szerencsére csak átrepültek felettünk, és távol szórták le a bombáikat, de még itt is rengett a föld, a bunker csak úgy remegett bele. Jó Istenben bízva feküdtem le, nem is csalódtam, ezen az éjjel is megsegített. Drága Ilonkám és Csöpikém! Tudatom veletek, hogy jól vagyok, nincs semmi bajom, melyet nektek is kívánok. Ilonkám, ha szüreteltek, kérd meg a Mamát, hogy nála lehessen intézni. Ott van minden felszerelés, fogadj valakit, aki megcsinálja. Kézcsókom Mamának, Mariékat is csókolom, titeket is sokszor, hű férjed és apud, László. Drága édes Lacikám! Kívánom, hogy soraim a legjobb egészségben találjon. Lacikám, ma jó napom volt, mert megkaptam a lapodat, az utolsó szeptemberi volt, amit Ilikémnek írtál. Különben nincs semmi bajunk, csak te vigyázz magadra, ne légy kíváncsi, mert abból van a legtöbb baj. Csókolunk szeretettel, hű feleséged Ilonka és kislányod Ilike. 1942. IX. 12. szombat Isten segítségével megértük a reggelt minden baj nélkül, 5 órakor keltünk. Reggeli kávé, utána a reggelit kivittük a figyelőbe, felettünk keringtek a gépek, mint a varjak, kettő le is esett, egy saját és egy orosz, közben szóltak az ágyúk rendesen. Furcsa közlekedés van itt, de már megszoktam. Bejövei után mostam egy kicsit, megborotválkoztam. írtam haza egy lapot, most meg készülődök, az ebédet kell vinni a figyelőbe. Naponta háromszor járjuk meg ezt az utat, olyan 2 km a figyelő. A lábaim eléggé fájnak, ezeken a dombos utakon nagyon rossz menni. Ebéd lencse hússal, elég jó volt, itt ugyan minden jó, mert éhesek vagyunk. Kivittük a figyelőbe, két óra volt, hogy visszajöttünk Utána az járt az eszemben, hogy is köszönnék be, ha a jó Isten hazasegítene. Sokféleképpen járt az eszemben, és oda jutottam, hogy a viszontlátást meg is könnyeztem előre. Leérve elpakoltam, pihentem egy kicsit. Elbeszélgettem a kocsisokkal, ők is nagyon szeretnének már szétnézni otthon. Lassan lehet készülődni a vacsoravitelhez, vacsora búzaleves, és bizony nem elsőrangú. Egész este lett, mire visszajöttünk, majd takarodó. Nagyon rossz éjjel mutatkozik, mert a repülők nagyon támadnak. 75
