Soós László: Soós László doni naplója és levelezése 1942-1943 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 10. (Szolnok, 2007)
NAPLÓBEJEGYZÉSEK – LEVELEZÉS
öt lapot. Kaptam egyet Tóth úrtól, a községházáról, majd én is írtam haza, mindjárt választ. A vacsora borsóleves, jó volt, utána én virrasztottam éjfélig, sokat gondoltam haza, otthon kellemesebb a vasárnap. 1942. Vili. 31. hétfő63 A reggel hamar eljött, öt órakor ébresztő, majd kávéosztás, egy kis lekvárt is kapunk hozzá. Délelőtt szolgálat, segítettem a konyhán, tésztát főztek, sok baj volt vele. Jött az ebéd, burgonyás tészta, mindenki jóllakott. Nagyon jó volt, mert ritkán van tészta. Átadtam a szolgálatot egy órakor, megmosakodtam, lehevertem. Estefelé jött a hadnagy úr és kihallgatás volt, jelentettem, hogy a szolgálatot átadtam. Vacsora tea, vaj, elég jó volt, én nemsokára lefeküdtem, mert álmos voltam. Drága édes Lacikám! Kívánom, hogy soraim a legjobb egészségben találjon. Mi jól vagyunk. Lacikám, olyan ritkán kapok tőled levelet. Nem tudom elgondolni, hogy az üzenetemre nem válaszolsz, vagy tán mégsem kaptad meg. Csókolunk számtalanszor, hű feleséged Ilonka és Csöpi. Drága édes Lacikám! Kívánom, hogy soraim a legjobb egészségben találjon. Drága Lacikám, a lapodat - aug. 12. - tegnap kaptam meg, kéred szívem a csomagot. Az a baj, a ti számotok most sem szabadult fel. Az járt szerencsésen, aki még júniusban küldött, de te azt írtad, hogy csak akkor küldjék, ha kéred, bár ne fogadtam volna szót. Nekem nagyon fáj, hogy ezt a csekély kérésedet 63 „Budapest. Vitéz Jány Gusztáv nyilatkozata. (...) Kérdéseinkre a szovjet fronton küzdő honvédseregünk harcaira terelődik a szó és Jány vezérezredes egyebek között a következőket, mondja: Hogy a küzdelem milyen természetű, arról annak nem lehet fogalma, aki a régi világháborúban járt az orosz hadszíntéren. Hihetetlenül nehéz terepen kell küzdenünk, olyan körülmények között, hogy az embermagasságű sásban, napraforgótáblákban, mocsarakban szinte megállapíthatatlanul rejtőzik az ellenség. (...) ... Mikor a magyar honvédek először kerültek bele a szovjet harceszközök által kiváltott tűzorgiába - mondja a vezérezredes - amikor először ismerkedtek meg az általuk Sztálin- orgonának nevezett fegyverekkel - amint ez természetes is és mindenképpen emberi - meglepődés vett erőt rajtuk. De ez a meglepődés csak a tűzkeresztségig tartott. (...) Derék, polgári életében földműves honvédőt szólítottam meg a múltkor, kérdezve, tudja-e, miért kell a magyar határon túl, ilyen messze, itt a Don partján harcolni. Azért - kaptam a választ - mert jobb, ha mi vagyunk itt, mint ha ők volnának Debrecennél. (...).” - MOL K 428 MTI napi jelentések. 63
