Soós László: Soós László doni naplója és levelezése 1942-1943 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 10. (Szolnok, 2007)
NAPLÓBEJEGYZÉSEK – LEVELEZÉS
Istentől, hogy soraink a legjobb egészségben találja. Mi is egészségesek vagyunk, különösen én, de Feri mindég gyengélkedős. Ott szokott az üzlet bezárásánál lenni, mert köteles vele, mert jók voltunk egymáshoz mindig. Soósné asszony is bízik Feriben és ott van, amikor teheti. A pici Ilike is nagyon szép, mondja, mamám ne menj el, húz vissza. Tanítgatom, puszit küldjön apukának és küldi. Nagyon örülünk, kedves Soós úr, hogy találkozott Misikémmel és vigasztalják egymást, mert ott jólesik, ha az ismerősök találkoznak. Különös újság nincs, a szőlő még idáig szépen fejlődik. Bizony sok a dolgom, nincs Misikém, aki segítene rajtunk. Bízunk Istenben, majd csak hazasegíti mindannyiukat. Még egyszer köszönöm szíves megemlékezését, Isten legyen velük. Maradok tisztelettel Aczél Feri és neje. Nagyon sokszor csókoljuk Misikémet is. Tessék átadni, és a hadnagy urat is üdvözöljük. Aczél Ferencné, Tiszakürt, Kisasszonyszöllő 1942. Vili. 27. csütörtök Ma három órakor felköltöttem az őrmester urat, elment, én újra lefeküdtem, úgy fél hat tájban keltem fel, akkorára ők is visszajöttek, hivatott, hogy borotválkozik, vigyem fel a felszerelést, utána írtam egy lapot haza. Az idő nagyon jó, én is meg borotvál koztam, jól lemosakodtam. Az ebéd vöröskáposzta gulyás, ez nem nagyon ízlett. Megfájdult a fejem. Lehevertem, pihentem egy kicsit, hátha jobb lesz. A vacsora szalonna és tea, a szalonnát megsütöttem, az őrmester úrékét is és zsíros kenyeret csináltunk nekik, nagyon jót vacsoráztak ők is. Majd parancskiadás és utána takarodó. Drága Ilonkám és Csöpikém! Tudatom veletek, hogy jól vagyok. Legyetek nyugodtan. Csókolok mindenkit, titeket is a messze távolból, szeretettel, hű férjed és apud, László. 1942. Vili. 28. péntek Hajnalban fél háromkor keltettem az őrmester urat, és mentek ki bemérni. Én visszafeküdtem, nekiduráltam magam újra, vagy fél hét tájt ébredtem fel, itt most jól kipihentem magam. Igaz, hogy 892 km-es út után nagyon kimerültünk, annyit tettünk meg, a felét biztosan gyalog. Délelőtt esett az eső, addig hevertem a házamban, majd írtam a levelet, és jött az ebéd, burgonyagulyás, egész jó. Csak az a baj, hogy a kenyér 60
