Soós László: Soós László doni naplója és levelezése 1942-1943 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 10. (Szolnok, 2007)
NAPLÓBEJEGYZÉSEK – LEVELEZÉS
1942. Vili. 22. szombat Elég jól aludtam, odahaza voltam álmomban, nagyon jó érzés volt. Ébresztő 5 órakor, elég hűvös, szeles már az idő. A reggeli tejeskávé vajjal, jó volt nagyon, utána kapjuk a parancsot, hogy tizennégyen kimegyünk a két front közé egy égett házat lebontani és a fát a figyelő alá elhordani.54 Elindulunk, egy kicsit kényes ügy, mert lőnek mind a két részről, azért szerencsésen kiértünk, már a többiek el is mentek egy-egy darabbal. Mi hárman itt maradtunk, és szedjük széjjel a házat, itt írom ezt is, a golyók fütyülnek a fejünk felett. Az enyémekre gondolok, hogy vannak ők. Ha tudnák, hogy minden lépésem halálos lehet most már, bizony rossz volna szegényeknek. Jönnek az emberek, visszük a fát, szerencsésen megjártuk, hála Istennek. Lefelé egy kicsit pihenünk a völgyben, lassan leértünk. Az ebéd borsóleves hússal, egy kicsit gyenge, de jó volt, utána lefeküdtünk, pihentem egy kicsit. Majd megnyiratkoztam, és vacsora, egy kicsit gyenge, lekvár és tea, majd lefeküdtem pihenni. Az este szép holdvilágos, lassan takarodó. 1942. Vili. 23. vasárnap Az éjjel elég jól aludtam, csak egy egér rágcsált a derékaljamban, mert kalászos búzaszalma van alattam. Három órakor fölkeltettem az őrmester urat, mentek a figyelőbe, utána lefeküdtem és aludtam hat óráig. Nagy ágyúzásra ébredtem, mert az orosz támadott, és azokat lőtték a mieink. Majd megreggeliztem, kimostam mindenemet. Az ebéd zöldségleves és rizs, elég jó volt, délután napos vagyok, és most telik a szolgálat. Ez elég szomorú vasárnap, eltelt a délután. Este vacsoránál volt egy kis szaladgálni valóm. Este levágtak egy tehenet és a vérét megsütöttük, ez jó volt, majd takarodó lett. Én virrasztottam éjfélig, elbeszélgettem egy kécskei fiúval,55 majd lefeküdtem és reggel ébredtem fel. Drága Ilonkám és Csöpikém! Oly nehezen várom már a leveledet. Már két hete nem kaptam, nagyon rosszul jön most a posta. Nekem nincs semmi bajom, jól vagyok, melyet nektek is szívből kívánok. Ne ijedj meg szívem, ha ritkán kapsz is lapot, 54 Bolgyirevka településen volt a tüzelőállás, innen kellett faanyagot felvinni a figyelőállásba, hogy az árkokat befedjék. Erre szalmát és gyeptéglát raktak. Egy latrinát és a hozzá vezető futóárkot is ki kellett ásni, mert a felfázás miatt gyakori volt a hasmenés, amit „Sztálin” betegségnek hívtak. 55 Tiszakécske. 55
