Soós László: Soós László doni naplója és levelezése 1942-1943 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 10. (Szolnok, 2007)
NAPLÓBEJEGYZÉSEK – LEVELEZÉS
haza, nem tudom, mi van velük. A többiek 1 órára értek haza, nem lett semmi baj, nem találtak senkit. Ebéd karalábé levél, szárított, és úgy öregen lett megfőzve egy kis darab kolbásszal, elég beteg ebéd. Utána pakolás össze, mert holnap újra megyünk. Este ismét kaptam két levelet otthonról és egy fényképet, nagyon megörültem nekik, talán még jobbat is aludtam. Drága Ilonkám! Tudatom veled, hogy jól vagyok, nincs semmi bajom. Leveledet megkaptam a képekkel együtt, nagyon jók. Úgy nézi Ilike a sört, mintha meg akarná kóstolni. Kedvesem nem írod, kaptál-e már levelet tőlem, mert én már sokat írtam. Oly nehezen megy itt a posta, alig várom, hogy tudjak rólatok. Vigyázzatok Ilikémre, ne hogy valami baja legyen. Legyél szívem türelemmel, nincs semmi bajom, csak ti legyetek jól. Jól néztek ki nagyon a fényképen. Mindenkit üdvözlök, az ismerősöket is, csókollak szeretettel a távolból, hű férjed László. 1942. VII. 21. kedd Reggel újra korán keltünk és ment az összepakolás és nemsokára indultunk. Szép tájon haladtunk át. Ma nem volt nagyon fárasztó az út, csak egy kicsit volt rossz, mert kétszer megáztunk. Az ebéd az úton volt, rizsgulyás lett volna, de nem volt jó. Úgy 4 óra tájt értünk be egy kis faluba és itt vertük fel a sátrunkat. A vacsora szardínia volt, én nem tudtam megenni. Én egy kis szalonnát ettem, de a kenyér is nagyon rossz, tiszta korpa és savanyú. Muszáj megenni, mert nincs más. Nemsokára lefekszünk, mert holnap ismét megyünk. Előveszem a képeket, és el-elnézem őket, hogy milyen jó is volna legalább beszélni velük, de sajnos több ezer kilométer választ el egymástól bennünket. Hiszem, hogy a jó Isten majd csak haza segít egyszer még az életben. Drága édes Lacikám! Kívánom, hogy soraim a legjobb egészségben találjon. Mi hála Istennek jól vagyunk, csak az a baj, hogy beleunok a várakozásba. Nem tudom, mikor lesz az, hogy megláthatunk, nem tudok belenyugodni a helyzetembe. Én még minden nap írtam neked, és mégis azt írod, hogy nem kapod meg. Csókolunk számtalanszor, hű feleséged, Ilonka és leányod, Csöpi. 32
