Soós László: Soós László doni naplója és levelezése 1942-1943 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 10. (Szolnok, 2007)
NAPLÓBEJEGYZÉSEK – LEVELEZÉS
1943. III. 20. Drága Ilonkám és Csöpikém! Tudatom veletek, hogy jól vagyok, nincs semmi bajom, melyet nektek is kívánok. Életem, ma kaptam meg tőled 9 levelet, a legfrissebb e hó 9-i volt. Nagyon örülök, hogy jól vagytok és nincs semmi baj otthon. írod szívem, hogy ritkán kapsz tőlem levelet, elhiszem nem volt időm eddig írni. Legyél türelemmel, majd jóra fordul minden, csak ti legyetek jól. Kézcsókom Mamának, Mariékat is csókolom, titeket is szeretettel, a távolból hű férjed és apud, aki nagyon sokat gondol rád. Üdvözlök mindenkit. A tábori számom ez: 223/53. László 202 1943. III. 21. Drága Ilonkám és Ilikém! Tudatom veletek, hogy jól vagyok, nincs semmi bajom, melyet nektek is kívánok. Életem, este szintén kaptam tőled 12 levelet, mindent megértettem. Az épületet (raktár) ne bontsátok, én szeretném átrakatni másik helyre. A kérvényt jól tetted. Csak ti vigyázzatok magatokra, majd 202 202 „Budapest. Tábori postacsomag felvétele a 2-vel kezdődő tábori postaszámra. (...) Április 10- ig kizárólag a 2-vel kezdődő tábori postaszámokra öt kilogrammos csomag adható fel. A csomag feladásánál fel kell mutatni a hadműveleti területen lévő hozzátartozó által hazaküldött kék színű bélyegjegyes tábori levelezőlapot. (...) A csomagban kizárólag ruhaneműk és az egyéni felszerelés pótlásához szükséges cikkek küldhetők. Élelmiszer, dohány, levél a csomagban nem helyezhető el. (...).” - MOL K 428. MTI napi jelentések. „Budapest. 48. számú magyar hadijelentés. A honvédvezérkar főnöke közli: A magyar seregtestek területén - kisebb méretű tisztogató műveletektől eltekintve - nyugalom volt. Kiegészítés: (...) Büszkén állapíthatjuk meg, hogy a Donról a magyar honvéd vált le utolsónak, s az egyik magyar seregtest csapatai csak január 26-án hagyták el állásaikat, hogy mint a szomszédos szövetséges erőcsoport utóvédjei vonuljanak a számukra kijelölt új védelmi területre. Különösen egyes dunántúli seregtestek s ezeknek főként Zala és Komárom vármegyék területéről származó ezredei érdemelnek teljes dicséretet. Ezek a csapatok német kötelékekkel együtt tizenhárom napon át egyre súlyosabb helyzetben küzdöttek páratlan szívóssággal s ezzel lehetővé tették a voronyezsi hídfőrendszer tervszerű kiürítését. Tizenhárom napi hősi harc után felsőbb parancsra kezdték meg visszavonulásukat és ekkor, valamint utóbb is, több ízben csak kemény áttörő harcokkal tudták magukat kivágni az ellenség gyűrűiből. Teljesítményeik valóban emberfelettiek voltak, hiszen nemcsak az aránytalan túlerőben lévő ellenséggel, hanem a 40 fok körüli hideggel, dermesztő hófúvásokkal, nélkülözésekkel, s nem egy esetben lőszerhiánnyal is küzdve kellett végrehajtaniuk hadműveleteiket, amelyek természetesen súlyos áldozatokat követeltek tőlük. E harcok hevességét mutatja, hogy a zalai csapatokból alakult seregtest parancsnoka maga is kétszer sebesült meg az elkeseredett közelharcokban.)...).” - MOL K 428. MTI napi jelentések. 171
