Soós László: Soós László doni naplója és levelezése 1942-1943 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 10. (Szolnok, 2007)
NAPLÓBEJEGYZÉSEK – LEVELEZÉS
Drága édes Lacikám! Kívánom, hogy soraim a legjobb egészségben találjon. Mi jól vagyunk, nincs semmi bajunk. Ilikém azt kérdezi, mikor jön már az én apukám haza. Nagyon ügyes, csak egy kicsit rossz, sokat kell vele tűmi, de nem baj. Képzeld, a beírás a naptáron hetessel, nyolcassal kezdődik! Csókolunk számtalanszor, hű feleséged, Ilimmel együtt, Ilonka. 1943. I. 20. szerda Végig mentünk ma is étlen-szomjan, borzalmas utakon, majd nagy támadást kaptunk, és szétszóródtunk valamennyien. Én Rab Gabival találkoztam, és vele menekültünk. Estére egy menetcsapathoz értünk, és azokhoz csatlakoztunk.163 1943. I. 21. csütörtök Egész éjjel fenn voltunk. Egy falun keresztül egy völgybe értünk. Itt éjszakáztunk, a hó tetején aludtunk.164 165 Kedves Barátom! Tudatom veled, hogy a jan. 2-án írott lapodat megkaptam, köszönöm a megemlékezést. Az újévi szórakozás elég jó volt, jobb lett volna, ha te is itthon lettél volna. Azt hiszem, nem kell mondanom, hogy tudom az ottani ünnepek eltelését. Kedves Barátom, mostanában szörnyű derékfájás kínoz, a mozgás is nehezemre esik, de talán majd elmúlik, csak azt nem tudom, mikor. Mióta elmentél nincs semmi változás. Különben lett egy új szomszédod, a Dávid Lukács megvette a Bodnár (Sándor) kocsmát,163 lehet, hogy már ezt tudod. Kívánok neked és az ismerősöknek nagyon jó egészséget. Maradok baráti szeretettel, István. Dékány István, Kisasszonyszöllő. 163 Visszavonulás. A szovjetek erős gyalogsági, tüzérségi és harckocsizó egységekkel támadták oldalba a mintegy 13 kilométer hosszú német-magyar menetoszlopot. A harmadik üteg egy megmentett lövegével sikerült az üldözőket rövid időre visszaverni. Több ágyút azért sem menthettek meg, mert a lóállományt is nagy veszteségek érték, illetve jelentős részüket még ősszel, több mint száz kilométerre hátravonták. A szovjet csapatok újbóli bekerítésétől Duska László százados 31. gyalogezredének támadása mentette meg a kecskeméti 13. könnyű hadosztály megmaradt katonáit. 164 A gyalogos alakulatként vonuló tüzérek célja Alekszejevka elérése volt. A mély Oszkol völgyben magyar, német, olasz katonák zsúfolódtak össze. A könnyebb sebesülést szenvedett katonák túlélésére sem volt esély, mert sokan a sebeik bekötése közben megfagytak. 165 Ezt később, már mint házastársak Kocsis László és Dancsó Mária vette meg. 152
