Soós László: Soós László doni naplója és levelezése 1942-1943 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 10. (Szolnok, 2007)

NAPLÓBEJEGYZÉSEK – LEVELEZÉS

1942. XI. 30. hétfő

Az éjjelt nagyon rosszul töltöttem, ülve aludtam egy kicsit, lassan megvirradt, és újra néztük a tájat. A reggeli kávé, jó volt. Jöttünk, itt már hasonlít a vidék a mi tájainkhoz. Az ebéd lecsó hússal, jó volt. Nagy urak vagyunk, mert mindig a helyünkbe hozzák a kaját, most is a robogó vonaton esszük az ebédet, már alig várjuk, hogy elérjük a magyar határt. Minél előbb haza érhessünk. Nem is tudom, hogy fogok beköszönni, ha a jó Isten hazasegít a családom közé, már alig várjuk mindannyian. Utána már várjuk Lavocsno állomást, ahol majd fertőtlenítenek bennünket. A vacsora bableves, elég jó volt, csak nagyon soká értünk be az állomásra, úgy tizenegy óra tájt, és ment a fürdés egy nagy vasúti kocsiban, a ruhákat meg gőzölték. A mi kocsink utasai utoljára mentek, ezért nagyon kellett sietni, mert a vonat indult. Hat órakor indultunk ki, és nemsokára átléptük a várva várt határt. Voloc volt az első magyar állomás, így nem aludtam egy szemet sem.

1942. XII. 1. kedd

Itt már jó érzés volt, mert magyar földön voltunk, majd jöttek a többi szép városok. Itt már vettem almát és ez volt kenyérrel a reggelim. Egy bácsitól kaptam egy darab kalácsot. így jóllaktam. Úgy tizenegy óra tájt kaptuk a feketét, kenyeret és kolbászt és meglett az ebéd. Úgy hat óra tájt értünk Pestre, ott elváltunk az őrmester úrtól, és beszaladtam Mariska nénihez, Kakukékhoz egy pár percre. Mariska néni volt otthon, nagyon meglepődött. Alig ismert meg a komiszban. Fél nyolckor jöttünk el Pestről, és éjjel 12 körül értünk Szolnokra. így most sem aludtam semmit, majd öt óra tájt indul a vonat Kunszentmárton felé.128

1942. XII. 18.

Édes Lacikám!

Kívánunk neked jó ünnepeket és vigyázz magadra. Csókolunk Ilikével, feleséged Ilonka.

128 December 2-án délelőtt érkezett meg Kunszentmártonba. Az állomásról a piacra ment, hogy Tiszakürt felé menő ismerőst keressen. A piacon reggelire őszi csemegét, sült tököt vásárolt. Egy lovaskocsis gazda vitte haza. A felesége az üzletben dolgozott, amikor váratlanul megérkezett.

134