Soós László: Soós László doni naplója és levelezése 1942-1943 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 10. (Szolnok, 2007)

NAPLÓBEJEGYZÉSEK – LEVELEZÉS

Medveggyel, szeretnének már menni haza. Majd utána visszamentem, szintén a szabadságleveleket vittem az osztályirodába, ezt örömmel vittem, mert az enyém is közte volt. Utána szintén átmentem, mert posta jött, nekem is egy, igaz elég régi, húsz napig jött, örömmel olvastam. Az ebéd burgonyagulyás, elég jó volt, utána egy kis fát készítettem. Nemsokára este lett, vacsora zableves, utána lefeküdtem. Ezzel a nappal is közelebb vagyok a szabadsághoz. Már alig várom a szerdát. Utána lefeküdtem, haza gondolva aludtam el.

1942. XI. 22. vasárnap

Az éjjel nagyon jól aludtam, odahaza voltam álmomban, de nagyon jó volt. Ötkor volt az ébresztő, utána kávé. Most jó, mert tudok bele tenni cukrot, küldött az én kis asszonykám. Majd utána megborotválkoztam, majd készülök az ebéd kiviteléhez, kimegyek az őrmesterhez a földerítőbe. Egy kicsit rossz az út, de megnézem őket. Ma elég jó hírt hallottam, a gyalogságot váltják lefelé, nem tudom velünk mi lesz, majd csak lesz velünk valami. Az idő most jó, nem nagyon hideg, nem esik semmi. Jó volna már odahaza lenni, majd csak elhozza a Jézuska azt a napot is, hogy otthon lehetek. Az ebéd tészta és hús, ezt vittük a földerítőbe szánkóval, egy kicsit veszélyes út volt, mert az orosz teljesen látott bennünket. Olyan helyen kellett menni, hogy géppuska-golyó fütyülését hallottuk, de ezt már megszoktuk, csak aknával ne lőjön az ellenség. Szerencsésen odaértünk. A délelőtt folyamán jött a parancs, hogy el kell innen mennünk,123 de hogy hová és miért, még nem tudjuk, azért hoztunk le a földerítőből holmit, ami nem annyira szükséges. A jó Isten segítségét kértem mikor elindultunk, sikerült szerencsésen haza érni, megvacsoráztunk, sajtot, és lefeküdtem, mert megfáztam egy kicsit.

1942. XI. 23. hétfő

Az éjt nyugodtan aludtuk át, ötkor volt az ébresztő, utána reggeli kávé és hozzá fogtam mosni, hogy megszáradjon, mire megyünk, mert azt mondják, hogy estére elindulunk. Utána összepakoltam, jött az ebéd, rizses hús, elég jó. Mindent beszélnek, hogy másik tüzelőállásba megyünk, azt is, hogy tényleg haza mennénk. Délután megy a pakolás,

123 A 13-dik hadosztályt átirányították Uriv térségéből Korotojak és Kopanicse község területére. Az állások váltására november 23. és 27. között az éjjeli sötétség leple alatt került sor. Az út szélére 50 méterenként póznákat vertek le, a rájuk kötözött szalma mutatta az utat. A gépkocsikat a katonák is húzták, mert elakadtak a nagy hóban.

129