Soós László: Soós László doni naplója és levelezése 1942-1943 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 10. (Szolnok, 2007)
NAPLÓBEJEGYZÉSEK – LEVELEZÉS
1942. XI. 9. hétfő Az éjjel nagyon jól aludtam, öt után felkeltünk, majd reggeli: rántott leves és méz, lekvár, elég jó volt. Az urak nyolcra mentek, mi meg elpakoltunk. Megmosakodtam, majd fát fűrészeltünk, mert az idő fogja nagyon. Tizenegyre már itthon voltak, mentünk az ebédért, húsleves, hús, borsófőzelék. Az ebéd megvolt, két órára mentek vissza, elpakoltunk, pirítottam estére kenyeret, most meg írom a naplóm. Átolvastam a kapott leveleket, és hazagondoltam. Az embernek majd meghasad a szíve, hogy mennyire hiányzik otthonról. Jó volna már szétnézni otthon. Itt most Kolbinó nevű faluban vagyunk, itt laknak még oroszok is, de kevesen, ahol a mozdonyállás van, az Bolgyirevka, ott nincs civil nép egyáltalán, csak katona. Az urak megjöttek, a vacsora rizsleves, konzerv, utána tea, majd megy a kártyázás nyolcig, akkor takarodó. Hazagondoltam, hogy az enyémek alszanak a jó helyen. 1942. XI. 10. kedd Éjjel többször fent voltam, és mindig az otthon volt eszemben. Nem tudom, nincs-e valami baj otthon. Fél hatkor keltünk fel, a reggeli kávé, méz. Az urak nyolcra mentek, mi összetakarítottunk és megborotválkoztam, pirítottam kenyeret. Fát készítettünk és várjuk a delet, hogy mehessünk ebédért. Az ebéd húsleves, hús és babfőzelék, elég jó volt, utána elpakoltunk, ment a levélírás. Az urak két órára mentek vissza. Egy kis fát vágtunk, és melegedtünk. Elég jó dolgunk van, aztán jöttek az urak, és mi mentünk a vacsoráért, rozsleves, sajt, elég jó volt, utána ment a kártyázás és a szórakozás. Mi az őrmester úrral hamar lefeküdtünk és minden gondolatom odahaza járt. Drága édes Lacikám! Kívánom, hogy soraim a legjobb egészségben találjon. Drága életem, mi jól vagyunk, a házat megcsinálták, mindig rengeteg a dolgom. Nem is tudod, mennyi meglepetésem van a számodra, majd megtudod. Állítólag az is nemsokára ideér. Csókolunk számtalanszor, hű feleséged, Ilonka és leányod Csöpi. 1942. XI. 11. szerda Az éjjel kétszer is támadtak a RÁTÁK, de itt nem bombáztak, csak távolról hallottuk a dörejt. Éjjel álmomban otthon voltam, de még így is nagyon jó volt. Reggel fél ötkor keltünk, mert korán van a reggeli osztás, 122
