Soós László: Soós László doni naplója és levelezése 1942-1943 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 10. (Szolnok, 2007)
BEVEZETŐ
barátságos viszonyról, az 1943. május 2. és 8. között írottak pedig a hazaszállítás elhalasztása feletti haragról szóltak. A kecskeméti tüzérek hivatalosan 1942. június 23. és 1943. május 16. között, 328 napon át teljesítettek ffontszolgálatot. A kiszállítás során a legénységet, a lóállományt és a felszerelést, hat napon át Resicáig vasúton vitték, majd 45 napig tartó gyaloglás után, 1942. augusztus 12-én foglalták el a számukra kijelölt tüzelőállásokat a Don folyó partján. A Szovjetunióba érkező magyar katonákat sokkolták a beláthatatlan nagy távolságok, az utak rossz állapota, a hadianyag és élelmezés területén jelentkező ellátási gondok. A frontvonalhoz kiérkező lesoványodott honvédek nem voltak felkészülve arra, hogy folyamatos ellenséges harci tevékenység közben bunkerokban lakva - a hírhedt orosz télben — a mindennapi szükségleteiket kielégítsék. A harcászati feladataikat - 160 napon át - 1943. január 19-ig, az oroszok által körülzárt Osztrogozsszk városból történő kitörésig látták el. A szovjet gyűrűből kitörő katonák helyzete öt napig (január 24-ig) tartó fejvesztett menekülés után, annyit javult, hogy az életben maradottak megtalálták egységeiket, és így a visszavonulás szervezett formát öltött. Ezen a napon (1943. január 24-én) a 2. magyar hadsereg parancsnoki kara lemondott a hadműveletek további irányításáról, és a még hadra fogható magyar katonai egységeket a 2. német hadsereg alá rendelték. Tekintettel arra, hogy a kecskeméti tüzérek 13/2. ütegének minden harcászati eszköze odaveszett, ezért már csak a megmaradt személyi állomány visszavonultatása lehetett a cél. így a harcokat átvészelő honvédek 1943 tavaszán a hátország partizánok elleni biztosítását, és a megmaradt felszereléseik rendbehozatalának feladatát végezték. A naplóból jól érzékelhető az a folyamat, amelynek során a halálfélelem fásultsággá válik, és aki még bírja és teheti, cselekedeteit a fizikai és lelki talpon maradás érdekének igyekszik alárendelni. így került a naplóba minden nap, hogy mit kaptak reggelire, ebédre, vacsorára, és mikor volt alkalom a tisztálkodásra. Az otthon megtartó erejét pedig a levelek, a környezetében szolgáló földiekkel való rendszeres beszélgetések növelték. A megpróbáltatások közepette minden otthoni emlék és tárgy egyre fontosabbá vált. Ezt példázza, hogy a napló írója még a visszavonulás legnehezebb perceiben - az ellátás nélküli menekülés során - sem vált meg az otthonról kapott, a felesége által írt 168, a rokonok és ismerősök által küldött 40 levéltől, azok vele együtt szerencsésen hazakerültek. Az általa írtakat pedig, - 113 érkezett meg - a felesége gyűjtötte össze. így a napló kiegészülhetett 321 levéllel, valamint a Bajtársi Kereső Szolgálat két értesítésének szövegével. A levelezésből az is kitűnik, hogy elég sok küldemény útközben elveszett, megsemmisült. Megmaradt olyan levelezőlap, amelynek egy része elégett, mert a szállító repülőgépet szerencsétlenség érte. A feleség által szinte napi rendszerességgel írt levelek jól tükrözik azokat a nehézségeket, amelyekkel az 10
