Csönge Attila: A Magyar Kommunista Párt iratai Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében 1945-1948 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 9. (Szolnok, 2007)

földbirtokos pert indított a földreform rendelettel ellentétesen felosztott birtokaik, vagy azok egy részének visszaszerzéséért. Az MKP által hangoztatott „Földet vissza nem adunk!" jelszó gyakorlatba történő átültetésének mindenesetre több módozata is létezett. A legenyhébbnek számított, amikor egyszerűen nem vették figyelembe az Országos Földbirtokrendező Tanács határozatait.

40 A megyei bizottság tagjai azonban ennél jóval keményebb fellépést is elvártak a helyi szervezetektől, amit kiszállásaik alkalmával és járási értekezleteken egyaránt hangoztattak. „Az MKP nem ad vissza egyetlen talpalatnyi földet sem, [...] Agyonütjük, aki visszaadja. "

41 - nyilatkozta egyikük 1946 márciusában a Tiszai középjárási konferencián, míg a Jászsági Felsőjárásba érkezett megyei vezető így fogalmazta meg utasításait: „Aki a földhöz nyúl, meghal. A reakció támadását az utca fogja visszaverni. Nem egyénenként kell megoldani a kérdést, hanem tömegdemonstrációval. A földért harcolni kell. "

42 Ezek után a helyi kommunista szervezetek a Nemzeti Parasztpárttal karöltve, már bátran mozgósították az újbirtokosok tömegeit. így például Karcagon, az MKP és az NPP közös népgyűlésről vonult az egyik helyi ügyvéd házához, akit immáron nem volt nehéz meggyőzni, hogy a régi földbirtokosok képviseletét visszamondja.

43 Tiszabőn, a kommunisták vezette tömeg távolította el a községből a földreform ellen agitáló egykori intézőt.

44 A kommunista szólamok Kisújszálláson is értő közönségre találtak, ahol szintén egy 3-400 fős, vasvillákkal és botokkal felfegyverkezett, lines hangulatú tömeg vonult a bíróság épületéhez, hogy a földvisszaperlők ügyét tárgyaló bírót és ügyészt jobb belátásra térítse. A Budapestről leküldött új bírót és ügyészt pedig miután a tárgyaláson résztvevő földvisszaigénylőket szétkergették,- „kikísérték" az állomásra és az első befutó vonatra felültették. A mezőtúri kommunista párttitkár hasonló esetről számolt be: „az Országos Tanács részéről három tag szállt ki, [...] működése azonban nem hozta meg a várt eredményt, a földhözjuttatottak látták mind világosabban, hogy a Tanács nagyon sok esetben ki akarja semmizni őket juttatott földjükből. Emiatt való elkeseredésük folytán [1947. január] 11-én egy 500 főnyi tömeg verődött össze és vonult el a Parasztszövetség elé, ahol a tanács állandóan tárgyalásokat tartott és felszólították őket, hogy hagyják abba üdvös munkájukat s párologjanak el Például Jánoshidán, ahol a premontrei rend törvénnyel ellentétesen szétosztott földjeit is megművelték. Az így kész helyzet elé állított pap, már nem mert kb. 40 családot elzavarni a földjéről. In: Harcainkra emlékezünk, 185. p. SZML MKP ir. X. 40/e. 1. o.e. 1. tétel, Az MKP Tiszai középjárási konferenciájáról készített jegyzőkönyv, 1946. március 17. SZML MKP ir. X. 40/c. 1. o.e. 1. tétel, Az MKP Jászsági felsőjárási konferenciájáról készített jegyzőkönyv, 1946. március 10. Harcainkra emlékezünk, 155-156. p. SZML MKP ir. X. 40/e. 5. o.e. 3. tétel, Az MKP Tiszai középjárási titkárának jelentése, 1946. április 25. 21